2.Fejezet: A múltamról 2.rész

Miután a többi sebem is begyógyult, az anyám lefeküdt mellém és nyugtatóan megnyalta az arcomat. Egyre jobban kezdtem megnyugodni. Odabújtam hozzá (természetesen nagyobb volt nálam), a fejemet a mellső lábaimra hajtottam, és egy kicsit nekinyomtam az oldalának. Ezután körbetekert a farkával, és betakart a szárnyával. Lágyan elkezdett dorombolni, hogy még jobban megnyugtasson. Végül elaludtam mellette, teljesen nyugodtan. 1 hónap múlva visszaváltoztam eredeti formámba, aminek nem kicsit örültem. Kicsit azért elszontyolodtam, mert nagyon élveztem a repülést. Hónaponként mindig átváltoztam, nem kis bosszankodásomra, de újabb 2 év múlva képes voltam kontrollálni ezt a képességemet. 14 éves koromban viszont, mikor anyámmal repültünk, hirtelen egy viharba kerültünk. A messzi távolban, mintha egy világ rémét láttam volna, de aztán hirtelen eltűnt a szemem elől. Azután egy villán csapást hallottam, és kb. 3 sárkány üvöltését. Aztán, nem sokkal az után kb. 2 perccel egy újabbat hallottam. Á ennél anyám fájdalmas kiáltását hallottam. Megijedtem, és azonnal anyámhoz repültem. A közelben volt egy sziget amelyen sokszor jártam már, ezért amennyire csak tudtam támogattam. Mikor leszálltunk borzasztó látvány tárult a szemem elé. Elvesztette a jobb szárnyát. Pontosabban egy részét. Visszaváltoztam és szomorúan átöleltem a fejét. Elvezettem egy közeli barlangba, ahol aztán fél évig ápoltam. Kiderült, hogy a sérülése sokkal súlyosabbnak bizonyult. Mielőtt meghalt volna, lerakta azt a tojást amivel vemhes volt már régóta, és a lelkemre kötötte, hogy mindennél jobban vigyázzak rá, és tanítsam meg mindenre amit tudok. Ezután a következőket mondta:*Kérlek, fiam. Miután meghaltam, készíts a csontomból kardot, a bőrömből pedig tokot, a kardhoz. Kelleni fog valami, amivel megvédheted magad, és szeretném, ha egy részemet mindig magad mellett tudhatnád. Azután temess el sárkányhoz méltón.* Ezután megnyalta a könnyes arcomat, mintegy búcsúzás képpen. Eleget tettem a kérésének és elkezdtem felkészíteni magamat lelkileg. Nem akartam megszentségteleníteni anyám holttestét, de az utolsó kérésének eleget akartam tenni.

                                                     (Halott sárkány anyám emlékére.)
                                                                          ***
Miután elkészítettem a kardot és a tokot, egy batyut is készítettem, amelybe a tojást raktam. Miután végeztem, eltemettem anyámat, és visszamentem, hogy jobban szem ügyre vegyem a tojást. Amit szinte azonnal észrevettem, az nem volt más, minthogy fehér színű volt. És egy átlag éjfúria tojásnál biztos, hogy 2x, 3x nagyobb volt. Ebben szinte biztos voltam. Végigsimítottam a tojás oldalán, és éreztem ahogy egyre jobban megnyugszom. És hirtelen eszembe jutott valami. A villám önmagától nem találta volna el anyámat. Ráadásul a vihar gyorsan jött, és csak 2x villámlott. Azután elállt. Tehát, már tudtam, hogy mi okozta anyám halálát. Vagyis pontosabban, ki. Csakis egy ölvész lehetett. De nem dühödtem fel. Ezúttal megőriztem a hidegvérem. Ha nem is magam miatt, hanem anyám emlékére, és a tojásban szunnyadó éj fúriára. Nem akartam felizgatni, sem pedig megrémíteni. Hiszen anyám megtanította. ''A tojásnak nyugodt környezet kell. Ha csak egy kicsit is felzaklatják annak borzalmas következményei lehetnek.'' Ezért nem rakta le eddig a tojást, mint később megtudtam. Beraktam a tojást a batyuba, és elindultam, Nem tudtam, hogy hova megyek, de nem is törődtem vele.

2 hónap múlva ki is kel a tojásból az éjfúria. Gyönyörű volt. Természetesen rögtön morogni kezdett rám. Gondolatban felvettem vele a kapcsolatot, mire nem kicsit meglepődött. (Gondolatban felesleges lett volna sárkányul beszélni, hiszen megéreztük a másik szándékát) A következőket mondtam neki a gondolatom erejével:*Ne aggódj. Sosem bántanálak. A barátod vagyok.* Természetesen nem hitte el, és újból morogni kezdett. (Összegömbölyödve kb. akkora lehetett mint a fejem.) Így hát átváltoztam, lefeküdtem, és a következőket mondtam:*Gyere húgom. Az életemre esküszöm, nem foglak bántani. Mellettem biztonságban vagy.* Erre megnyugodott, és barátságosan dorombolt egy rövidet. (Olyan volt mint a többi éjfúria, csak nagyobb, és kék szemei voltak.) Alap járatában gyönyörű volt, és éreztem valami különlegeset benne. Hirtelen szinte vonzódtam hozzá. Ezt szavakkal nemigen lehetett elmondani, de azt hiszem valamit megérezhetett, mert hirtelen arra ocsúdtam fel, hogy a farkával fejen vágott. Én megráztam a fejem, és sárkányhoz illő módon nevettem egy rövidet, miközben a fejemet ingattam. Ezután boldogan ránéztem, mire szinte azonnal tudtam, hogy kialakult a kapcsolat. Nagyjából ugyan olyan kapcsolat, mint amilyen anyámmal volt. De ezen a kapcsolaton éreztem, hogy sokkal erősebb, és sokkal mélyebb. Visszaváltoztam, és leültem törökülésbe. Rögtön beleugrott az ölembe és össze is gömbölyödött. Nem kellett 1 perc sem, és rögtön elaludt. Mondanom sem kell, hogy még nagyobb öröm, és nyugalom költözött a szívembe. Hiszen volt egy másik barátom is. De nem csak barát. A társam lett, és részben nem vér szerinti húgom. (Azt már a viselkedéséből tudtam, hogy nőstény.)