Mikor felkeltem, Jázmin még mindig aludt. Valóban kimerülhetett, már csak azért is, mert evés után harcolni kellett, amit meg is értek, hiszen én is egy kicsit bágyadt voltam. Visszaváltoztam emberré, és óvatosan, vigyázva, nehogy felébresszem. Kimásztam a szárnya alól. Elmentem a barlang kijáratához, és most először megcsodáltam a tájat. Amit szinte rögtön észrevettem, az nem volt más, minthogy itt is bőven voltak sárkányok. És úgy tűnt nagyon is egészségesek! Nagyokat szippantottam a reggeli, friss levegőből. Eztán kicsit hátrébb mentem, és elkezdtem nyújtóztatni a végtagjaimat. Gyakoroltam, is egy kicsit a kardommal, mely ugye anyám csontjából készült, és melynek több különleges tulajdonsága is volt. Az egyik igazán kedvező tulajdonsága az volt, hogy csak az tudta tökéletesen használni akinek megengedem. Valamint szinte pihe könnyű volt, mégis a legerősebb, és legkeményebb kard volt. Annyit még azért tudni kell, hogy nálam gyorsabban senki sem tud kardot forgatni. Íjat is szoktam használni, melyet egyik kalandom során (akkor még Jázmin nem kelt ki) egy igen különleges erejű, hatalmas nyírfa ajándékozott nekem. (Ez egy másik történet, melyet később elmesélek.) A kedvencem az volt bennük, hogy mikor átváltoztam, egy-egy "tetoválásként" nyilvánultak meg. Igen. Velem együtt átváltoztak. Mikor végeztem, visszacsúsztattam a kardot a hüvelyébe, és a fejemben újra átpörgettem az utóbbi napok eseményeit. Az a hajó. Van egy olyan érzésem, hogy még gondom lesz ezekkel a vikingekkel. Óvatosabbnak kell lennünk. Úgy döntöttem, hogy maradunk még egy kicsit ezen a szigeten. Nem tudom, hogy mi, de valami azt súgja nekem, hogy itt kel maradnunk. Hirtelen lebuktam, hiszen jeleztek az érzékeim, és nem hiába, mert a következő pillanatban, Jázmin próbált a farkával magához húzni. Nevetve egyenesedtem fel, és mivel a barlang nagyon tágas volt, ezért simán el lehetett benne szórakozni, amit ki is használtunk. Láttam, ahogyan Jázmin játékosan vadászó pózba vált, és a következő pillanatban már ugrott is. Nevetve tértem ki előle, és kezdtem el futni be a barlang belsejébe. Hirtelen viszont elsöpört Jázmin farka, és a földön találtam magam, hason fekve. Megpróbáltam felállni, de ekkor Jázmin óvatosan, de érezhetően rám lépett.
*Most megvagy!* Mondta nevetve, és kezdte el szaglászni a fejem, miközben a lehelete a hajamat cirógatta. Elmosolyodva néztem hátra Jázminra.
*És most mi lesz velem?*Kérdeztem játékosan, és mit sem sejtően.
*Azt még nem tudom.*Mondta titokzatosan, miközben pajkosan megbökte a fejemet az orrával, majd hirtelen megnyalta a hajam. Természetesen kirázott a hideg a sárkány nyáltól, de nem zavart különösebben, mert ez a sárkányoknál a kötődést, és a szeretetet jelentette. Valamint ugyebár gyógyító hatású volt. (Legalábbis a fúriáknál.) Levette a mancsát a hátamról, majd lefeküdt mellém, én pedig nevetve ültem fel, és mosolyogtam boldogan Jázminra. Mindig számíthattunk a másikra, és sohasem voltak egymás előtt titkaink. Természetesen néha voltak kisebb összetűzéseink, de azokat hamar lerendeztük. Pontosabban úgy rendeztük le, hogy addig vadásztam neki, és addig voltam a sarkában (miközben végig boci szemekkel néztem rá), amíg el nem fogadta a bocsánat kérésemet, melyet aztán a közös szórakozás váltott fel. Mindig számíthattunk a másikra, és akármilyen bajunk is volt, akár testi, akár lelki, mindig segítettünk a másiknak. Egy szóval tökéletesen megvoltunk. *Gyere szállj fel. Ideje kicsit jobban körbenézni ezen a szigeten.*Felszálltam rá, és elindultunk, kicsit felfedezni. Sok új barlangot felfedeztünk, de a viking falunak a közelébe se mentünk. Végül elmentünk arra a helyre, ahol ránk támadt, az a három sárkány, és ahol aztán segített nekünk a két másik, ismeretlen. Azután átfésültük a környéket, és nagyon elcsodálkoztam azon amit találtam. Sárkány láb nyomok voltak. Nem is akármilyenek. Egy csont törőnek. A barlangunk felől jött, és ahogy jobban megnéztem, még frissek voltak. Tehát ez a sárkány valószínűleg minket figyelt, és a kellő pillanatban, lelépett.
*Ez nekem nagyon nem tetszik.*Szóltam oda Jázminnak, aki erre csak morgott párat.
*Valami furcsa szag van a levegőben.*
*Miféle szag?*Kérdeztem zavartan.
*Azt hiszem talán.....talán ölvész toj..*
*ÖLVÉSZ TOJÁSOK?!*Kérdeztem hirtelen. Vegyes érzelmek keringtek bennem. Harag, értetlenség, bosszúvágy, és....és félelem.
*Igen. Szinte biztos.*Rám nézett, és mikor látta, hogy penge élen táncolnak az érzéseim, odajött hozzám.*Persze, lehet, hogy tévedek. Nem biztos, hogy ölvész tojások.*Erre muszáj volt elmosolyodnom. Látva, hogy mennyire próbál nyugtatni, ami sikerült is valamelyest. Hálásan mentem oda hozzá, és kezdtem el vakarni a tarkóját, mire hangos dorombolásba kezdett. Nem akartam, tovább ezzel törődni, de éreztem, hogy lehet, meg fog gyűlni egyszer velük a bajom. A nap további részében, gyakoroltunk, játszottunk, és beszélgettünk. Észre sem vettük, milyen gyorsan lement a nap. Álmosan mentünk vissza a barlangba, és amint leheveredtünk, (Jázmin a mancsai mellé fektette a fejét, én pedig a feje mellé heveredtem le) szinte rögtön elnyomott minket az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése