Mikor felkeltem, Jázmin nem volt mellettem. Megrettenve pattantam fel, és ugrottam ki a barlangból, hogy megkeressem. Beleszagoltam a levegőbe, és megállapítottam, hogy nemrég mehetett el. Követtem a szagát, és hamarosan meg is láttam, ahogy kiugrik a vízből, és felcsap a levegőbe. Megnyugodtam, nem volt semmi baja. Mikor meglátott, boldogan odaordított nekem egy köszönést, melyet rögtön viszonoztam. Mikor odaértem hozzá, boldogan repültem körbe egyszer...kétszer....háromszor....
*Odanézzünk, valaki milyen boldog.*Nevetett Jázmin, mikor már hatodjára kerültem meg.
*Miért is ne lennék boldog?*Kérdeztem felfrissülve, mire Jázmin újra felnevetett. Én pedig belevetettem magam a tengerbe, és mikor felbukkantam tele volt a szám hallal. A felét odadobtam Jázminnak, aki szinte reflex szerűen elkapta, és le is nyelte. Következőnek már egyszerre vetettük bele magunkat, és kezdtünk a halak üldözésébe. Miután megteltünk, felrepültünk, és ezúttal a levegőben kergetőztünk, össze vissza, miközben újabb, és újabb mozdulatokat csináltunk a levegőben. Mikor leszálltam, egyszer csak Jázmin pajkos-felsőbb rendűen elsétált előttem, és a farkával "megcirógatta" az állam alatti részt. Dorombolva néztem utána, és hirtelen utána iramodtam.Derűsen néztünk egymásra, és úgy éreztük, hogy akár több ezer évig is elennénk itt.
*El nem hiszem, hogy mennyire megnőttél.*Mondtam elmélyülve, és szó szerint felnéztem Jázminra.
*De csak mert végig vigyáztál rám. Boldog vagyok, de csak mert mellettem vagy. Nélküled üres lenne az élet*Mosolygott rám. Úgy éreztem menten kiugrok a bőrömből a boldogságtól. Nem lehet leírni, hogy mit éreztünk, de azt hiszem ugyan arra gondoltunk. Lassan lehajolt, és......MEGCSÓKOLTUK EGYMÁST! Hirtelen mindketten úgy éreztük, hogy mindjárt szétrobbanunk a boldogságtól. Oké, most mindenki mondaná, hogy juj, de hisz a testvérem! De nem szabad elfelejteni, hogy nem a vér szerinti. Ráadásul, olyannyira kevesen vagyunk mi éj fúriák. Minden megvolt köztünk. Boldogok voltunk egymással, és mindig jól megértettük egymást.
*Gyere. Menjünk haza. Van egy tervem, hogy hogyan kerüljük el a vikingeket.*Mondta aztán, mire egy kicsit elszontyolodtam, de végül is igaza volt. Majd még később visszatérünk rá, hiszen látszott rajta, hogy egy kicsit zavarban van. :-D Borzasztóan boldog voltam, és repülés közben többször is körberepültem, és mindig felnevetett amikor véletlen elszámítottam magam, és nem egyszer nekimentem. Mikor hazaértünk, elmagyarázta, hogy este emberként odalopódzom a falu nagytermébe, és kihallgatom a vikingek beszélgetését. Igazán jó ötlet volt, mert így könnyen elkerülhetjük őket, ha tudjuk, hogy hova mennek. Átváltoztam, és elkezdtem gyakorolni, mert utoljára a hatalmas nyírfánál kellett lopakodnom. Ahhoz képest, hogy régen volt, igazán jól csináltam. Ezután az álcázást gyakoroltam újra, ami igazán jól ment, főképp, hogy Jázmin csak kétszer talált meg, akkor is úgy, hogy véletlen rám lépett. Természetesen erősek voltak a csontjaim, legalább annyira mint egy sárkánynak, ezért nem nyomott össze. Ezután a kardommal kezdtem volna gyakorolni, de Jázmin leszólított.
*Szerintem a fegyvereidet inkább hagyd itt. Lopakodnod kell majd, nem harcolnod.*
*És mi lesz, ha meglátnak?*Kérdeztem egy kicsit feszengve.
*Ügyes vagy, és gyors. Hamar eltűnsz a szemük elől, ha meg harcra kerülne a sor egyszerűen ártalmatlanná teszed az őröket egy kis időre.*
*Rendben, de akkor feküdjünk le. Szügségem lesz az energiámra.*
*Rendben. Gyere, majd felébresztelek, ha indulnod kell.*Ígyhát odamentem hozzá, és lefeküdtem a feje mellé, amit dorombolva fogadott. Kicsit feszülten ugyan, de boldogan elaludtunk.
Közben a fejemben újra, és újra elismétlődött az a pillanat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése