Mikor felébredtem, mindenki még aludt, és még mindig sötét volt. Mondjuk tökéletesen láttam a sötétben is. óvatosan felálltam, úgy, hogy senki se ébredjen fel, de azért Vatrax felébredt, ezért jeleztem neki, hogy maradjon. Elsétáltam, egy nem messze lévő, négy méter magas sziklára, és leültem török ülésbe, majd a távolba néztem. Beszippantottam a tenger édes illatát. A természet friss, és üde volt. Nem csodálom, hogy a legtöbb sárkány ezt a helyet választja pihenő helyül, hisz olyannyira ki voltam pihenve, hogy akár két napig is bírnám alvás nélkül. Lehunytam a szemem, és elkezdtem gondolkodni. Sok minden történt az utóbbi napokban. Majd kis idő múlva megéreztem a Tate-nek nevezett éjfúria szagát.
-Válaszokért jöttél?-Kérdeztem halkan.
-Igen. Például kezdhetnéd azzal, hogy mi vagy te?-Felelte mogorván, és szintén halkan.
-Ember, és mégsem az, valamint sárkány, és ismételten mégsem az. Mondhatni köztes lény.
-Démon vagy?-Kérdezte, továbbra is barátság talanul méregetve.
-Nem.-Válaszoltam nyugodtan.-Eleinte, ember voltam. Egy éves koromban talált rám egy nőstény éjfúria, és felnevelt. Időközben kaptam a mostani képességeimet. Jázmin, ennek az éjfúriának a lánya.
-És akkor, miért harcoltatok?
-Gyakoroltunk.
-Értem.-Mondta, már sokkal barátságosabban.
-Tudod, sok mindent megéltem már, az évek alatt. Mondjuk még fiatal vagyok, nagyon sok dolgot láttam.
-Például?
-Jázminnal egyszer-kétszer voltunk már élet veszélyes helyzetben. Voltak vitáink, de sokszor kibékültünk. Voltak már hullám völgyeink, de a problémákat hamar tisztáztuk. Egy valamit viszont tudok.-Kezdtem ,és kinyitva a szemem, a távolba révedtem.-Azt, hogy az eddig eltelt idő során, megerősödött a kapcsolatunk.
-Igen, azt látom.-Mondta szem forgatva.
-Nah, én megyek, repülök egyet.-Álltam fel, majd átváltoztam, és felrepültem. Kicsit körbe néztem a szigeten, majd visszatértem a tábor helyünkre, a többiek meg még mindig húzták a ló bőrt. Észrevettem, ahogy Tate halakat gyűjt össze titokban Nyesi elé, de azért sunyiban elvett egyet, majd megette. Mikor észrevett, én csak mindent tudón vigyorogtam, majd halkan sok szerencsét kívántam. Vatrax időközben eltűnt, gondolom hazament. Odamentem Jázmin fejéhez, és nekinyomtam az orrom az övéhez, mire hirtelen megnyalta, és elmosolyodott. Halkan felnevettem, majd neki dörgölőztem a fejének. Visszaváltoztam, és megsimogattam, mire felkelt, és megnyalta megint az arcom, majd megrázta magát. Már pirkadt, és lassan mindenki felkelt. Nyesi felé néztem, aki igen különös arc kifejezéssel nézte a halat, majd a sunyin rásandító Tatere nézett, aki rögtön elkapta a tekintetét. Ezután nyesi nekikezdett a halnak, a szája szélén pedig egy apró mosolyt láttam. Mikor Tate felém nézett, bólintottam egy jelzés képpen, majd mielőtt felnyergeltem volna Jázmint, felrepült. Tudtam mit akar, ezért elmosolyodtam, majd átváltozva követtem a példáját. Becsapódtunk néhányszor a tengerbe, majd mikor megteltünk, visszamentünk a többiekhez. Visszaváltoztam, és felnyergeltem. Felszálltam rá, és elindultunk. Éreztem, hogy Auróra szaga egyre erősebb.
-Azt hiszem még a mai nap megtaláljuk őket.-Szóltam oda mindenkinek. Út közben mindenki beszélgetett.
*Emlékszel John, hogy milyen nap közeledik?*Kérdezte hirtelen Jázmin, mire zavart képet vágtam. Nem teljesen értettem, és mikor még mindig nem ugrott be, felnevetett.*Hát a születés napod!*Mondta, mire beugrott.
*Áhhááá! Na, már is kíváncsi vagyok. Vajon, mi lesz tőled az ajándékom?*Néztem a szemébe, amikor kicsit hátrafordult, és egy hatalmas sárkány vigyort vágott. Komolyan. Hatalmas volt.
*Azt majd meglátod.*Mondta sejtelmesen, és kuncogni kezdett. Gyanakodva méregettem, majd megpaskoltam a nyakát, és felálltam a nyeregben. Kicsit kinyújtóztattam a végtagjaimat, majd felkészültem arra, hogy leugorjak a hátáról. Leugortam, és zuhanás közben átváltoztam, majd Jázmin mellé repültem, és ránéztem. Örömteli volt az arca, mint mindig. m mostanában valami felettébb izgathatja, mert nagyon sokszor mosolyog, és sokszor kuncog, amikor velem beszél. Kezd egy kicsit gyanús lenni, és az utóbbi időben egy kicsivel többet is eszik, de meg sem látszik rajta! Érdeklődve mentem kicsit beljebb a gondolataiba, de egy részét elzárta, és még nagyobb mosolyra húzta a száját. Játékosan neki repültem, mire felnevetett, majd a szárnyával kicsit megpaskolt. Közben éreztük, hogy már közel vagyunk, mert mind annyian kezdtünk izgatottak lenni. Jázmin fölé szálltam, és visszaváltoztam. Észrevettünk egy szigetet, amin volt egy vulkán, melyen látszott, hogy nemrég törhetett ki. Elrepültünk a sziget felett, de megszűnt a szag. Hátranéztem, és mindenki arcán ugyan azt láttam. Megdöbbenést, aggódást, de legfőképp félelmet.
-Szálljunk le!-Mondtam mindenkinek, mire ereszkedni kezdtünk. Még le sem szálltunk, amikor megéreztem egy enyhe vér szagot. Sárkány vér. De, nem akármelyiké. Aurórájé.
-Szóródjunk szét! Bárki, bármit talál, lőjön egyet az égbe.-Adtam ki a parancsot, de a többiek meg sem várták, rögtön elindultak. Jázminnal északnak vettük az irányt. Fél óra múlva, láttunk egy jelzést, mire rögtön felszálltunk. Hamar odaértünk, és láttuk Star-t. Szét tört fa darabok, és indák voltak. És erősen érezni lehetett a szagukat. Kb, hat órája járhattak itt. Megérkeztek a többiek, és elindultunk a szag után. Fél úton viszont megéreztünk, nem kevés fürge fullánknak a szagát.
-Lehet, hogy ez gond?-Kérdezte Szikra.
-Lehet, habár ok nélkül nem szoktak támadni.-Mondtam vissza sárkányul, direkt úgy, hogy ne értsék, csak a sárkányok. -Menjünk!-Mondtam, és futni kezdtek a sárkányaink. Észre vettem egyet a fürge fullánkok közül. Valószínűleg észre vehetett minket, mert rögtön szólt néhány társának, és pár perc múlva vagy harmincan körbe vettek. Köztük észrevettem a vezérüket, ahogy előlép.
-Kik vagytok, és mit akartok?-Kérdezte a sárkányok nyelvén.
-Én John vagyok. Ő Jázmin. A többieket pedig később bemutatom. Két sárkányt keresünk. Egy szörnyennagy rémséget, és egy....
-Világ rémét? Mi dolgotok van velük?-Kérdezte barátságtalanul méregetve, mire Csonti hangosan felmordult, és mondott volna valamit, de a következő pillanatban észrevettük, a két jó madarat.
-Srácok!-Hallottuk Au boldog hangját, majd Karommal együtt rohanni kezdtek felénk.
-Te, jó ég! Mi történt veled?!-Mondtuk, mikor előttünk voltak, de a leghangosabb az Dani volt. Au, óvatosan Dani felé nézett akin látszott mennyire elborzadt, és feldúlt volt. Én is ránéztem Danira, és mikor rám sandított, kicsit megcsóváltam a fejem, mire kicsit lenyugodott, majd odarohant Auhoz, és megölelte.
- Soha többé, ne tűnj így el, érted? - suttogta neki. Leszálltam, és én is odamentem hozzá, hogy alaposan megnézzem a sebeit. Eléggé durvák voltak, főképp a törött szárnya. Óvatosan megérintettem, mire hangosan felszisszent, majd abbahagytam. Ránéztem Karomra. Neki nem voltak komolyabb sérülései, de azért azokat is be kéne gyógyítani.
-Karom, Auróra. Maradjatok a helyeteken, és ne csináljatok semmit.-Mondtam, majd mindenkivel megosztottam a gondolatom. Mindenki hátrébb ment, velem együtt, majd bólintottam Jázminnak, aki rögtön felrepült. Mikor eléggé magasan volt, zuhanni kezdett. A két sérült sárkányra néztem, a szemükben pedig egy kicsi félelmet láttam, de nem rohantak el. Jázmin elkezdett gázt gyűjteni, majd mikor elég közel volt, kilőtt egy plazma bombát, ami egyenesen Karom, és Auróra között csapódott be. Kicsit elvesztek szem elől, majd mikor mindenkinek kitisztult a látásunk, megláttuk az eredményt.
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
Begyógyultak a sebeik, és makk egészségesek voltak. A pikkelyeik is sértetlenek voltak, és Au szárnya is meggyógyult. Mindenki ujjongani kezdett, és az emberekkel az élen, hozzájuk rohantak. Utánuk jöttek a sárkányok, és ők is ujjongva üdvözölték egymást. Jázmin leszállt mellettem, én pedig megvakartam az állkapcsa alatti részt, mire dorombolni kezdett.
Végül, mind össze ölelkeztünk, majd Au-ék megköszönték a segítséget, és mind felszálltunk. Út közben megbeszéltük a fontosabb dolgokat, és elbeszélgettünk arról, ami a családi össze jövetelen volt. Igazán meglepődtem azon, ahogy viselkedett az a Tűzagyar, vagy ki. De még jobban meglepődtem a testvérei reakcióján, hogy még meg sem hallgatták. De nem igen tudtam a dolgokat hova tenni, ezért csak hallgattam tovább Au beszámolóját. Este felé, leszálltunk ugyan azon a szigeten, ahol oda felé pihentünk le. Ezúttal (miután én sikeresen megvicceltem őket) nem meséltek rém történeteket, hanem hamar lenyergelték a sárkányokat, majd lepihentek,és beszélgetni kezdtek.
- Na, takarodó! - kiáltotta el magát egyszer csak Nyesi gazdája egy perc múlva.
- Úgy van nyápicok! Aludni, mert különben leesünk a nyeregből! Én majdnem kiestem! - nevetett Csonti gazdája.Utólag, mielőtt elaludtam volna, láttam ahogy Tate odamegy Nyesihez. Ha egyszer Nyesi nem habarodik bele Tatebe, én megeszek egy vörös angolnát.
2015. január 27., kedd
2015. január 19., hétfő
17.Fejezet:Szeretném megérteni a sárkányokat.
Már egy órája repültünk, követve Auróra szagát, amikor eszembe jutott, hogy azt sem tudom, miért mentek el.
-Starfire, nem tudod, hogy mi történt? Mármint, hogy miért mentek el?-Fordultam Starfirehöz.
-Hívj csak Star-nak. Igazából nem tudok mindent. Éppen családi össze jövetelen volt, és repülés közben vettül őt észre. Mikor odamentünk hozzájuk, megengedték, hogy mi is csatlakozzunk. Fél óra múlva viszont, nem tudjuk miért, Auróra felpofozta a "testvérének" a férjét. Erre mindenki, kivéve mi, elkezdték szidni, mind őt, mind a Hibbbantiakat. Aztán el akart menni, és mikor látta, hogy nem megyünk vele, sírva repült el. Még soha nem láttam őt ennyire zaklatottnak. Megkérdeztük Karmot, hogy mi történt, de nem válaszolt, hanem utána ment. Ezután mi is visszamentünk, de előbb elkísértük Au családját a Thor sziklára. Ott letelepedtek, és azt mondták, hogy maradnak egy kicsit. Lényegében ennyi.
-Értem. Köszönöm.-Válaszoltam elgondolkodva.
-John?-Szólalt meg váratlanul Dani.
-Igen?-Néztem rá.
-Mond, nincs valami mód arra, hogy jobban megértsem Aurórát?-Kérdezte szomorúan, és láttam rajta, hogy aggódik.
-De. De, van. De sok gyakorlást igényel....-Kezdtem.
-Kérlek taníts meg rá!-Vágott a szavamba.
-Rendben. Segítek neked.-Mosolyodtam el.-Pontosabban. Segítünk. Simogattam meg Jázmin fejét.
-És, hol kezdjük?-Kérdezte felbuzdulva.
-Először is. Sok módja van annak, hogy megértsd a sárkányokat. Vannak nagyon nehezek, de vannak nagyon könnyűek is. Nagyon nehéz például, a sárkányok nyelve. Én is kilenc évig tanultam.
-Olyan sokáig tart?-Szontyolodott el.
-Légy szíves, ne vágj a szavamba, nem fejeztem be. A könnyebb mód, az a mentális kapcsolat. Gondolatban veszed fel a kapcsolatot azzal a sárkánnyal, akivel beszélni akarsz. A megtanulása elég nehéz, de ha odafigyelsz, csak pár óra az egész. Azután a kapcsolat felvétele elég nehéz, de ha jól megtanultad, bármikor képes leszel felvenni vele a kapcsolatot. Melyiket választod?-Kérdeztem elgondolkozva.
-Legyen a mentális.
-Biztos?-Kérdeztem.
-Biztos.-Válaszolta elszánt arccal. Ezután elkezdtem tanítani. Először azt tanítottam meg, hogy hogyan koncentráljon. Igazán jól csinálta, és nagyon erős kisugárzást éreztem benne. Ekkora erejű kisugárzást még sosem éreztem, még Jázminban sem. Pedig meg kell hagyni, Jázminnak nem kicsi ereje van. Mikor végignéztem a csapaton, észrevettem, hogy Nyesi, a lovasával együtt eltűnt.
-Nyesi hol van?-Kérdeztem Csontitól.
-Nem tudom.-Nézett körbe. Megyek, megkeresem.-Mondta, mire bólintottam.
-Mi a...-Kiáltott fel a lovasa, mikor megfordultak. Ezután visszafordultam Danihoz.
-Rendben. Elég jól koncentrálsz. Ezt hamar megtanultad. Most jöjjön a gondolataid kivetítése. Erősen koncentrálj, és képzelt el, hogy valami összeköt minket. Majd próbálj meg gondolatban mondani valamit, nekem.-Adtam ki az instrukciókat.
-Rendben.-Válaszolt, és elkezdett koncentrálni. Éreztem, hogy próbálja felvenni velem a kapcsolatot. Gondoltam kicsit megnehezítem a dolgát, ezért elzártam az elmém. Viszont hirtelen áttörte a védelmem, én pedig elájultam.
***
Mikor magamhoz tértem, még mindig Jázmin hátán voltam. A többiek, kivéve Jázmin, (ő tudta, hogy nincs semmi bajom.) nagyon aggódtak.
-S..sa...sajnálom, nem akartam, én....-Kezdett bele a mentegetőzésbe, de a szavába vágtam.
-Még soha, soha, de soha nem volt ilyen....-Néztem Danira, aki holt sápadt volt.-...hogy valaha bárki is ilyen gyorsan, ügyesen, és ekkora erővel áttörte volna az elmém, legerősebb védő gátját.-Néztem hitetlenül, és csodálkozva Danira, aki egy kicsit megnyugodott.-Nem tudom, hogy hogyan, és miért, de....hatalmas mennyiségű mentális erőd van. Mond csak, nem volt valaha a családodban, egy sámán, vagy kuruzsló?-Kérdeztem érdeklődve. Mikor körbenéztem, láttam, hogy a többiek visszatértek.....azzal az éjfúriával, amely üldözött. Észrevettük egymást, de nem fordítottam rá különösebb figyelmet, és visszafordultam Danihoz.-Nos?-Vontam fel a szemöldököm.
-Azt hiszem, hogy a nagyapám sámán volt.
-Mi volt a neve?
-Azt hiszem....Kolos! Kolos volt a neve.-Mondta.-Valami baj van?-Kérdezte, észre véve a sápadtságom.
-Kolos.-Suttogtam.
-Miért? Mi baj?
-Kolos egy igen nagy erejű sámán volt, ki szellemeket használt fel, melyek hűek voltak hozzá. Úgy látszik ezek a szellemek, most melletted vannak, ezért van ekkora hatalmad. Nem kell megijedni.-Mondtam, mikor láttam, hogy félt.-A szellemek igen hűségesek tudnak lenni. Csak meg kell tanulni, hogy hogyan használd az erejüket. No, de mindegy. Most már kapcsolatba tudsz lépni bárkivel.-Fejeztem be a tanítását, és láttam, hogy rögtön Villámmal elkezdett beszélgetni.
*Mit gondolsz róla?*Szólalt meg Jázmin.
*Kicsit makacs, és néha talán önfejű, de ezt ilyen rövid idő alatt nem lehet megállapítani.*Válaszoltam, még mindig gondolkozva. Azon járt az eszem, hogy vajon, hogyan került ide ez az éjfúria. Kicsit zavart a jelenléte, és hallani lehetett, ahogy Nyesivel beszél, de nem hallottam, hogy miről.
-Milyen messze lehetünk?-Kérdezte Viki.
-Nem tudom, hogy milyen messzire mehettek.-Válaszoltam.-Te mit gondolsz?-Kérdeztem Jázmint, a sárkányok nyelvén.
-Nem tudom. A szag kezd kicsit erősödni, de ennél többet én sem tudok.-Jött a válasz, amit le is fordítottam Vikinek. Danira nézve láttam, hogy mennyire élvezi azt, hogy Villámmal beszélhet.
*Mondjuk kicsit meglepett, hogy Ő Kolos unokája. Alap járatában kedves fiú, és az esze, valamint a szíve is helyén van, ahogy látom. Egy kis csiszolással, tökéletes harcos válna belőle, és talán a nagyapját is túlszárnyalná.*Mondtam Jázminnak.
*Igen, valóban. Érzékelem a körülötte tartózkodó szellemeket, és egy csepp ellenszenvet sem érzek bennük. Inkább hatalmas kötődést.*
*Mióta érzékeled a szellemeket, és eddig miért nem szóltál róla?*Kértem számon.
*Elég rég óta.*Horkant fel, majd elkezdett nevetni. Erre nekem is muszáj volt mosolyognom.
-Ejj, te. Mi lesz velem, ha egyszer te is képes leszel átváltozni!-Mondtam a sárkányok nyelvén.
-Akkor jaj neked.-Nevetett tovább, amire a fél csapat felnevetett, velem együtt.
*És, van még valami rejtett képességed?*Kérdeztem kíváncsian, miközben felálltam a hátán, és kinyújtóztattam a végtagjaimat.
*Talán.*Nézett hátra, rám, mosolyogva.
*Mi ilyen vicces?*Kérdeztem, és könnyedén ráálltam a fejére, majd törökülésbe leültem oda. A feje akkora volt, hogy belőlem, még hatan elférnénk. Nem volt emiatt dühös, mert úgy érezte, hogy így nagyobb biztonságban vagyok.
*Majd meglátjuk.*Mondta boldogan. Mostanában egyre többször mosolyog, ami nem baj. Valamint sokszor nevet, és sokkal boldogabb, mint volt. Elmosolyodtam, és lehunytam a szemem. Élveztem a magaslati, friss levegőt. Ilyenkor az embernek kitisztul a feje. Elkezdtem meditálni, amit minden nap szoktam. Egy teljes órát meditáltam, mikor Jázmin jelzett az egyik fülével. Kinyitottam a szemem, és láttam, hogy kezd sötétedni. Alattunk volt egy alkalmas sziget, melyen megpihenhetünk.
-Itt leszállunk. Este ezen a területen nem biztonságos a repülés.-Ültem vissza a nyeregbe, majd elkezdtünk ereszkedni. Mikor leszálltunk a szigeten, leugrottam Jázmin hátáról, és alaposan körbenéztem. Beleszagoltam a levegőbe, és jó pár sárkányt éreztem.
-Sok sárkányt érzek a közelben. Azt hiszem, ez a sárkányok egyik pihenő szigete. Ameddig nem okozunk gondolt nekik, nem fognak bántani minket.-Mondtam.-Itt letáborozunk. Holnap pirkadatkor indulunk.-Adtam ki a parancsot, majd levettem Jázminról a nyerget, hogy kényelmesebben tudjon feküdni. Mikor lefeküdt, felugrottam a hátára, és elkezdtem vakarni azt.
*Hmm...Ezért szeretlek én.*Mondta dorombolva, amin jót mosolyogtam. Leugrottam a hátáról, és odasétáltam a fejéhez. Nagy örömmel nézett rám, majd megnyalta az arcom, amin ismételten elmosolyodtam, és az orrának nyomtam a fejem, majd kicsit az álla alatt is megvakartam. Tábor tüzet gyújtottunk, majd a többiek elkezdtek beszélgetni, de én hallgattam, Jázminnak dőlve. Rém történeteket meséltek.
-Kicsivel óvatosabban meséljetek.-Mondtam sejtelmesen.
-Miért?-Kérdezte Anna.
-Mert van néhány, amely igaz.
-Akkor mesélj egyet te!-Mondta.
-Biztos?-Kérdeztem ijesztő mosollyal az arcomon. Gyorsan megosztottam a gondolatomat az összes sárkánnyal, még az éjfúriával is.
-Volt egyszer egy csapatnyi ember, néhány sárkánnyal. Kirándulni mentek, de nem tudták, hogy az a hely ahol vannak, átkozott. Ugyanis egy nagy, fehér, vörös szemű démon farkas járta azt a területet. A gyerekek, mivel kimerültek, letáboroztak, de az egyikük egy szem pillantásra meglátta. A következő pillanatban viszont nyoma veszett. A barátai megijedtek, és a keresésére indultak. A démon farkas követte őket, és akárhányszor nem figyeltek oda, elkapott egyet, és egyben lenyelte. Mikor már csak ketten voltak, megmutatkozott. A két gyerek megijedt, ezért elkezdtek menekülni. A sárkányaik vadászni mentek, ezért rájuk nem számíthattak. Az egyikük, elesett, és mikor a társa visszafordult, látta, ahogy a barátját bekapja, és még élve, egyben lenyelte. A fiú borzasztóan félt. Nem tudott mozdulni a félelemtől, és reszketett, mint a nyárfa levél. A démon farkas, lassan elindult felé. Hatalmas volt, kb. három méter magas, a szájába pedig akár négy gyerek is befért volna. Mikor ott volt előtte megállt, és elkezdte szaglászni. A gyereket szinte már az ájulás kerülgette. Ekkor a démon megszólalt:
-Te vagy az utolsó. Gratulálok. Az életed meghosszabbodott, én meg jól laktam. Viszont nem ajánlom, hogy bárkivel barátkozz, ha nem akarod, hogy ők is meghalljanak.-Mondta, majd megnyalta az arcát. A fiúból elszállt a félelem, hirtelen halál nyugodt lett. Majd a farkas összement, egy normál farkas méretére, és a gyerekkel együtt elment. Azóta is szedi az áldozatokat, kiket a fiú gyűjt neki. Állítólag itt, ezen a szigeten élnek, és várják következő áldozatukat.-Mondtam, és láttam, hogy mindenki reszket, a sárkányok viszont nem sokáig bírják nevetés nélkül, ezért gyorsan folytattam:-És ennek a démon farkasnak a neve, nem más mint:
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
-Vatrax!-Mondtam hirtelen, a következő pillanatban pedig mellettem termett, és jó hangosan felvonyított, direkt úgy, hogy mindenki megijedjen. Mindenki berohant a saját sárkányának a szárnya alá, a következő pillanatban pedig az összes sárkány, Vatraxxal, és velem együtt hangos röhögésben törtünk ki. Mikor előmásztak, mi már szó szerint sírva röhögtünk, és alig bírtuk abbahagyni.
-Ez nem vicces!-Mondták egyszerre, majd ők is elkezdtek nevetni. Mikor abbahagytuk, és lehiggadtunk, újból hátra dőltünk.
-Köszönöm Vatrax a segítséget.-Simogattam meg a fejét.
-Ugyan, semmiség. Én is jót szórakoztam. Inkább én köszönöm.-Mondta, majd elfeküdt. Felnéztem, és láttam, hogy a hold már az ég közepén van.
-No jól van, srácok. Ideje lefeküdni. Holnap hosszú napunk lesz. Jó éjt!-Mondtam, majd én is elfeküdtem, fejemet pedig jó barátom feje mellé, a mancsaira fektettem. Igazán bíztam, Vatraxban, mert sokszor megmentette az életem. Tudtam, hogy ő valóban démon, de azt is tudtam, hogy a rém történetemből, csak ez az egy tényező igaz. Vatrax óvatosan nekinyomta a nyakát a fejemnek, és éreztem, ahogy veszi a levegőt. A legtöbb ember ilyenkor borzasztóan félne, de engem nem zavart. Jó érzést keltett bennem a bundájának a tapintása, és őt is jó érzéssel töltötte el, mert így nagyobb biztonságban voltam. Nos, igen. Eléggé védelmeztek. Végül lassan elaludtunk, és mély álomba merültünk.
------------------------------------------------------------------------------------
Tekintsétek meg egy másik szemszögből is!
http://sarkanynaplok.blogspot.hu/2015/01/39-nyesi-szemevel-vilag-2.html
-Starfire, nem tudod, hogy mi történt? Mármint, hogy miért mentek el?-Fordultam Starfirehöz.
-Hívj csak Star-nak. Igazából nem tudok mindent. Éppen családi össze jövetelen volt, és repülés közben vettül őt észre. Mikor odamentünk hozzájuk, megengedték, hogy mi is csatlakozzunk. Fél óra múlva viszont, nem tudjuk miért, Auróra felpofozta a "testvérének" a férjét. Erre mindenki, kivéve mi, elkezdték szidni, mind őt, mind a Hibbbantiakat. Aztán el akart menni, és mikor látta, hogy nem megyünk vele, sírva repült el. Még soha nem láttam őt ennyire zaklatottnak. Megkérdeztük Karmot, hogy mi történt, de nem válaszolt, hanem utána ment. Ezután mi is visszamentünk, de előbb elkísértük Au családját a Thor sziklára. Ott letelepedtek, és azt mondták, hogy maradnak egy kicsit. Lényegében ennyi.
-Értem. Köszönöm.-Válaszoltam elgondolkodva.
-John?-Szólalt meg váratlanul Dani.
-Igen?-Néztem rá.
-Mond, nincs valami mód arra, hogy jobban megértsem Aurórát?-Kérdezte szomorúan, és láttam rajta, hogy aggódik.
-De. De, van. De sok gyakorlást igényel....-Kezdtem.
-Kérlek taníts meg rá!-Vágott a szavamba.
-Rendben. Segítek neked.-Mosolyodtam el.-Pontosabban. Segítünk. Simogattam meg Jázmin fejét.
-És, hol kezdjük?-Kérdezte felbuzdulva.
-Először is. Sok módja van annak, hogy megértsd a sárkányokat. Vannak nagyon nehezek, de vannak nagyon könnyűek is. Nagyon nehéz például, a sárkányok nyelve. Én is kilenc évig tanultam.
-Olyan sokáig tart?-Szontyolodott el.
-Légy szíves, ne vágj a szavamba, nem fejeztem be. A könnyebb mód, az a mentális kapcsolat. Gondolatban veszed fel a kapcsolatot azzal a sárkánnyal, akivel beszélni akarsz. A megtanulása elég nehéz, de ha odafigyelsz, csak pár óra az egész. Azután a kapcsolat felvétele elég nehéz, de ha jól megtanultad, bármikor képes leszel felvenni vele a kapcsolatot. Melyiket választod?-Kérdeztem elgondolkozva.
-Legyen a mentális.
-Biztos?-Kérdeztem.
-Biztos.-Válaszolta elszánt arccal. Ezután elkezdtem tanítani. Először azt tanítottam meg, hogy hogyan koncentráljon. Igazán jól csinálta, és nagyon erős kisugárzást éreztem benne. Ekkora erejű kisugárzást még sosem éreztem, még Jázminban sem. Pedig meg kell hagyni, Jázminnak nem kicsi ereje van. Mikor végignéztem a csapaton, észrevettem, hogy Nyesi, a lovasával együtt eltűnt.
-Nyesi hol van?-Kérdeztem Csontitól.
-Nem tudom.-Nézett körbe. Megyek, megkeresem.-Mondta, mire bólintottam.
-Mi a...-Kiáltott fel a lovasa, mikor megfordultak. Ezután visszafordultam Danihoz.
-Rendben. Elég jól koncentrálsz. Ezt hamar megtanultad. Most jöjjön a gondolataid kivetítése. Erősen koncentrálj, és képzelt el, hogy valami összeköt minket. Majd próbálj meg gondolatban mondani valamit, nekem.-Adtam ki az instrukciókat.
-Rendben.-Válaszolt, és elkezdett koncentrálni. Éreztem, hogy próbálja felvenni velem a kapcsolatot. Gondoltam kicsit megnehezítem a dolgát, ezért elzártam az elmém. Viszont hirtelen áttörte a védelmem, én pedig elájultam.
***
Mikor magamhoz tértem, még mindig Jázmin hátán voltam. A többiek, kivéve Jázmin, (ő tudta, hogy nincs semmi bajom.) nagyon aggódtak.
-S..sa...sajnálom, nem akartam, én....-Kezdett bele a mentegetőzésbe, de a szavába vágtam.
-Még soha, soha, de soha nem volt ilyen....-Néztem Danira, aki holt sápadt volt.-...hogy valaha bárki is ilyen gyorsan, ügyesen, és ekkora erővel áttörte volna az elmém, legerősebb védő gátját.-Néztem hitetlenül, és csodálkozva Danira, aki egy kicsit megnyugodott.-Nem tudom, hogy hogyan, és miért, de....hatalmas mennyiségű mentális erőd van. Mond csak, nem volt valaha a családodban, egy sámán, vagy kuruzsló?-Kérdeztem érdeklődve. Mikor körbenéztem, láttam, hogy a többiek visszatértek.....azzal az éjfúriával, amely üldözött. Észrevettük egymást, de nem fordítottam rá különösebb figyelmet, és visszafordultam Danihoz.-Nos?-Vontam fel a szemöldököm.
-Azt hiszem, hogy a nagyapám sámán volt.
-Mi volt a neve?
-Azt hiszem....Kolos! Kolos volt a neve.-Mondta.-Valami baj van?-Kérdezte, észre véve a sápadtságom.
-Kolos.-Suttogtam.
-Miért? Mi baj?
-Kolos egy igen nagy erejű sámán volt, ki szellemeket használt fel, melyek hűek voltak hozzá. Úgy látszik ezek a szellemek, most melletted vannak, ezért van ekkora hatalmad. Nem kell megijedni.-Mondtam, mikor láttam, hogy félt.-A szellemek igen hűségesek tudnak lenni. Csak meg kell tanulni, hogy hogyan használd az erejüket. No, de mindegy. Most már kapcsolatba tudsz lépni bárkivel.-Fejeztem be a tanítását, és láttam, hogy rögtön Villámmal elkezdett beszélgetni.
*Mit gondolsz róla?*Szólalt meg Jázmin.
*Kicsit makacs, és néha talán önfejű, de ezt ilyen rövid idő alatt nem lehet megállapítani.*Válaszoltam, még mindig gondolkozva. Azon járt az eszem, hogy vajon, hogyan került ide ez az éjfúria. Kicsit zavart a jelenléte, és hallani lehetett, ahogy Nyesivel beszél, de nem hallottam, hogy miről.
-Milyen messze lehetünk?-Kérdezte Viki.
-Nem tudom, hogy milyen messzire mehettek.-Válaszoltam.-Te mit gondolsz?-Kérdeztem Jázmint, a sárkányok nyelvén.
-Nem tudom. A szag kezd kicsit erősödni, de ennél többet én sem tudok.-Jött a válasz, amit le is fordítottam Vikinek. Danira nézve láttam, hogy mennyire élvezi azt, hogy Villámmal beszélhet.
*Mondjuk kicsit meglepett, hogy Ő Kolos unokája. Alap járatában kedves fiú, és az esze, valamint a szíve is helyén van, ahogy látom. Egy kis csiszolással, tökéletes harcos válna belőle, és talán a nagyapját is túlszárnyalná.*Mondtam Jázminnak.
*Igen, valóban. Érzékelem a körülötte tartózkodó szellemeket, és egy csepp ellenszenvet sem érzek bennük. Inkább hatalmas kötődést.*
*Mióta érzékeled a szellemeket, és eddig miért nem szóltál róla?*Kértem számon.
*Elég rég óta.*Horkant fel, majd elkezdett nevetni. Erre nekem is muszáj volt mosolyognom.
-Ejj, te. Mi lesz velem, ha egyszer te is képes leszel átváltozni!-Mondtam a sárkányok nyelvén.
-Akkor jaj neked.-Nevetett tovább, amire a fél csapat felnevetett, velem együtt.
*És, van még valami rejtett képességed?*Kérdeztem kíváncsian, miközben felálltam a hátán, és kinyújtóztattam a végtagjaimat.
*Talán.*Nézett hátra, rám, mosolyogva.
*Mi ilyen vicces?*Kérdeztem, és könnyedén ráálltam a fejére, majd törökülésbe leültem oda. A feje akkora volt, hogy belőlem, még hatan elférnénk. Nem volt emiatt dühös, mert úgy érezte, hogy így nagyobb biztonságban vagyok.
*Majd meglátjuk.*Mondta boldogan. Mostanában egyre többször mosolyog, ami nem baj. Valamint sokszor nevet, és sokkal boldogabb, mint volt. Elmosolyodtam, és lehunytam a szemem. Élveztem a magaslati, friss levegőt. Ilyenkor az embernek kitisztul a feje. Elkezdtem meditálni, amit minden nap szoktam. Egy teljes órát meditáltam, mikor Jázmin jelzett az egyik fülével. Kinyitottam a szemem, és láttam, hogy kezd sötétedni. Alattunk volt egy alkalmas sziget, melyen megpihenhetünk.
-Itt leszállunk. Este ezen a területen nem biztonságos a repülés.-Ültem vissza a nyeregbe, majd elkezdtünk ereszkedni. Mikor leszálltunk a szigeten, leugrottam Jázmin hátáról, és alaposan körbenéztem. Beleszagoltam a levegőbe, és jó pár sárkányt éreztem.
-Sok sárkányt érzek a közelben. Azt hiszem, ez a sárkányok egyik pihenő szigete. Ameddig nem okozunk gondolt nekik, nem fognak bántani minket.-Mondtam.-Itt letáborozunk. Holnap pirkadatkor indulunk.-Adtam ki a parancsot, majd levettem Jázminról a nyerget, hogy kényelmesebben tudjon feküdni. Mikor lefeküdt, felugrottam a hátára, és elkezdtem vakarni azt.
*Hmm...Ezért szeretlek én.*Mondta dorombolva, amin jót mosolyogtam. Leugrottam a hátáról, és odasétáltam a fejéhez. Nagy örömmel nézett rám, majd megnyalta az arcom, amin ismételten elmosolyodtam, és az orrának nyomtam a fejem, majd kicsit az álla alatt is megvakartam. Tábor tüzet gyújtottunk, majd a többiek elkezdtek beszélgetni, de én hallgattam, Jázminnak dőlve. Rém történeteket meséltek.
-Kicsivel óvatosabban meséljetek.-Mondtam sejtelmesen.
-Miért?-Kérdezte Anna.
-Mert van néhány, amely igaz.
-Akkor mesélj egyet te!-Mondta.
-Biztos?-Kérdeztem ijesztő mosollyal az arcomon. Gyorsan megosztottam a gondolatomat az összes sárkánnyal, még az éjfúriával is.
-Volt egyszer egy csapatnyi ember, néhány sárkánnyal. Kirándulni mentek, de nem tudták, hogy az a hely ahol vannak, átkozott. Ugyanis egy nagy, fehér, vörös szemű démon farkas járta azt a területet. A gyerekek, mivel kimerültek, letáboroztak, de az egyikük egy szem pillantásra meglátta. A következő pillanatban viszont nyoma veszett. A barátai megijedtek, és a keresésére indultak. A démon farkas követte őket, és akárhányszor nem figyeltek oda, elkapott egyet, és egyben lenyelte. Mikor már csak ketten voltak, megmutatkozott. A két gyerek megijedt, ezért elkezdtek menekülni. A sárkányaik vadászni mentek, ezért rájuk nem számíthattak. Az egyikük, elesett, és mikor a társa visszafordult, látta, ahogy a barátját bekapja, és még élve, egyben lenyelte. A fiú borzasztóan félt. Nem tudott mozdulni a félelemtől, és reszketett, mint a nyárfa levél. A démon farkas, lassan elindult felé. Hatalmas volt, kb. három méter magas, a szájába pedig akár négy gyerek is befért volna. Mikor ott volt előtte megállt, és elkezdte szaglászni. A gyereket szinte már az ájulás kerülgette. Ekkor a démon megszólalt:
-Te vagy az utolsó. Gratulálok. Az életed meghosszabbodott, én meg jól laktam. Viszont nem ajánlom, hogy bárkivel barátkozz, ha nem akarod, hogy ők is meghalljanak.-Mondta, majd megnyalta az arcát. A fiúból elszállt a félelem, hirtelen halál nyugodt lett. Majd a farkas összement, egy normál farkas méretére, és a gyerekkel együtt elment. Azóta is szedi az áldozatokat, kiket a fiú gyűjt neki. Állítólag itt, ezen a szigeten élnek, és várják következő áldozatukat.-Mondtam, és láttam, hogy mindenki reszket, a sárkányok viszont nem sokáig bírják nevetés nélkül, ezért gyorsan folytattam:-És ennek a démon farkasnak a neve, nem más mint:
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
-Vatrax!-Mondtam hirtelen, a következő pillanatban pedig mellettem termett, és jó hangosan felvonyított, direkt úgy, hogy mindenki megijedjen. Mindenki berohant a saját sárkányának a szárnya alá, a következő pillanatban pedig az összes sárkány, Vatraxxal, és velem együtt hangos röhögésben törtünk ki. Mikor előmásztak, mi már szó szerint sírva röhögtünk, és alig bírtuk abbahagyni.
-Ez nem vicces!-Mondták egyszerre, majd ők is elkezdtek nevetni. Mikor abbahagytuk, és lehiggadtunk, újból hátra dőltünk.
-Köszönöm Vatrax a segítséget.-Simogattam meg a fejét.
-Ugyan, semmiség. Én is jót szórakoztam. Inkább én köszönöm.-Mondta, majd elfeküdt. Felnéztem, és láttam, hogy a hold már az ég közepén van.
-No jól van, srácok. Ideje lefeküdni. Holnap hosszú napunk lesz. Jó éjt!-Mondtam, majd én is elfeküdtem, fejemet pedig jó barátom feje mellé, a mancsaira fektettem. Igazán bíztam, Vatraxban, mert sokszor megmentette az életem. Tudtam, hogy ő valóban démon, de azt is tudtam, hogy a rém történetemből, csak ez az egy tényező igaz. Vatrax óvatosan nekinyomta a nyakát a fejemnek, és éreztem, ahogy veszi a levegőt. A legtöbb ember ilyenkor borzasztóan félne, de engem nem zavart. Jó érzést keltett bennem a bundájának a tapintása, és őt is jó érzéssel töltötte el, mert így nagyobb biztonságban voltam. Nos, igen. Eléggé védelmeztek. Végül lassan elaludtunk, és mély álomba merültünk.
------------------------------------------------------------------------------------
Tekintsétek meg egy másik szemszögből is!
http://sarkanynaplok.blogspot.hu/2015/01/39-nyesi-szemevel-vilag-2.html
2015. január 6., kedd
16.Fejezet: Szárnyra fel!
Mikor kinyitottam a szemem, Jázmin szemével találtam magam szemben. Elmosolyodtam. Megint, ki tudja mi óta, engem figyelt.
*Olyan édes vagy, amikor alszol.*Mondta gyönyörködve, amin muszáj volt még jobban elmosolyodnom. Felültem, és elkezdtem vakargatni Jázmin állát, amit meglepő módon, megakadályoz ott, méghozzá azzal, hogy elhúzta egy kicsit a fejét. Kérdőn felhúztam az egyik szemöldököm, mire csak megnyalta az arcom, és felállt. *Bocsi. Majdnem azon a ponton vakartad meg az állam, amitől rögtön bedobtam volna a szunyát. Van kedved repülni?*Kérdezte aztán.
*Már hogy ne lenne?!*Tettettem felháborodást, amin jóízűen felnevetett. Felraktam rá a nyerget, majd kimentünk, és felszálltunk. Körberepültük a szigetet, és felfedeztünk még néhány barlangot. Láttunk egy kevéske suttogó halált is, melyek megpróbáltak minket letaszítani a földre, de mikor a sárkányok nyelvén odaszóltam nekik, hogy hagyjanak minket, elmentek. Aztán berepültük a falut, és egyszer csak észrevettem Villámot, Annát, és Danit. Valamint láttam Auróra egyik barátját, és lovasát. Jeleztem Jázminnak,hogy szálljunk le oda hozzájuk, amit meg is csinált.
-Sziasztok!-Köszöntem oda nekik. A (számomra) idegen lány nagyon meglepődött, és Jázmin miatt kicsit megijedt, ami miatt a sárkánya morogni kezdett, de Jázmin csak ránézett, aztán üdvözölte Villámot.
-Szia!-Köszönt egyszerre Anna, és Dani.
-És benned kit tisztelhetek?-Kérdeztem a lánytól.
-Viki.-Mondta még mindig egy kicsit félve.
-Örülök a találkozásnak. A nevem John.-Bólintottam.-Ő pedig Jázmin-Simogattam meg a társam oldalát.
-És természetesen örülök, hogy újra látlak Villám.-Köszöntem Villámnak a sárkányok nyelvén, amire Villám válaszolt is, és Viki, a sárkányával együtt szó szerint ledöbbenve álltak, és asszem nem is vettek levegőt, vagy fél percig.
-És, neked mi a neved?-Fordultam Viki sárkányához.
-Starfire.-Mondta halkan, még mindig ledöbbenve. Ekkor a tekintetem Danira szegeződött, akin látszott, hogy valami miatt nagyon aggódik.
-Dani, valami baj van?-Kérdeztem meg egy kis gondolkodás után.
-Már két napja nem láttam Aurórát, pedig mindenütt kerestem.-Mondta, mondta, és láttam, hogy borzasztóan meg van rémülve.
-És Karmot sem láttam, szintén két napja.-Mondta Starfire.
-Mit mond?-Kérdezte Viki.
-Azt, hogy karmot sem látta, szintén két napja.-Mondtam, majd Villámhoz fordultam.-Mikor láttad utoljára Aurórát, Villám?-Kérdeztem, úgy, hogy a többiek is értsék.
-Utoljára, én is csak két napja láttam, és én is nagyon aggódok érte.
-Értem.-Mondta, és elkezdtem gondolkozni.-Szerintem induljunk a keresésükre.
-De mégis hol kezdjük? Hiszen nagyon nagy a világ.
-Lehet, de nincs olyan jó nyom követő sárkány, mint Jázmin.-Vakartam Jázmin fejét, amit lehajtott, majd megnyalta az arcom. Én, nem törődtem vele, de Viki rögtön megszólalt.
-Öhm....Mond te nem undorodsz valamennyire a sárkány nyáltól?-Kérdezte kicsit undorodva.-Bár, nem mintha zavarna.-Tette hozzá gyorsan, Jázminra pillantva, és közelebb ment a sárkányához.
-Nem. Tudod, az éjfúriák nyála, a legerősebb gyógyír minden sérülésre. Valamint jót tesz a bőrnek.-Simítottam végig az arcomon, ami gyorsan megszáradt.-Valamint nagyon gyorsan megszárad. Na meg, a sárkányoknál, ez a kötődést, és a szeretetet jelenti.-Magyaráztam.
-Ééértem. És, öhm, mond csak, tényleg át tudsz változni?-Kérdezte kíváncsian. Fa pofával néztem Annára, és Danira, kik kicsit behúzták a nyakukat, és mosolyogtak.
-Igen.-Sóhajtottam.-De, senkinek se áruld el! Oké?-Kérdeztem.
-Oké.-Mosolygott, és már egyáltalán nem félt.
-Rendben. Menjetek, készülődjetek az indulásra.-Mondtam, és felpattantam Jázmin hátára. Hazamentünk, és elkezdtem pakolni. Beraktam mindent, ami szükséges. Élelmet, vizet, és takarókat, ha netán le kell táboroznunk.Valamint beraktam néhány gyógykenőcsöt. Mikor végeztem, lezártam a kosár fedelét, és felrögzítettem Jázmin nyergére. Jázmin időközben evett néhány falatot, végül pedig elindultunk, a megbeszélt találka pontra. Út közben megint megosztottuk a gondolataink, majd amikor a megbeszélt helyre értünk meglepődtünk. Ugyanis a találka ponton nemcsak Anna, Dani, Viki, Villám, és Starfire volt. Hanem ott volt még egy csonttörő, a lovasával, és egy fanyeső, szintén a lovasával. És volt ott még egy gyerek, aki gondolom Karom lovasa volt. Miután megvolt a bemutatkozás, elindultunk. Jázmin azonnal megérezte Auróra szagát a levegőben, de nagyon gyengén.
To be continued...
*Olyan édes vagy, amikor alszol.*Mondta gyönyörködve, amin muszáj volt még jobban elmosolyodnom. Felültem, és elkezdtem vakargatni Jázmin állát, amit meglepő módon, megakadályoz ott, méghozzá azzal, hogy elhúzta egy kicsit a fejét. Kérdőn felhúztam az egyik szemöldököm, mire csak megnyalta az arcom, és felállt. *Bocsi. Majdnem azon a ponton vakartad meg az állam, amitől rögtön bedobtam volna a szunyát. Van kedved repülni?*Kérdezte aztán.
*Már hogy ne lenne?!*Tettettem felháborodást, amin jóízűen felnevetett. Felraktam rá a nyerget, majd kimentünk, és felszálltunk. Körberepültük a szigetet, és felfedeztünk még néhány barlangot. Láttunk egy kevéske suttogó halált is, melyek megpróbáltak minket letaszítani a földre, de mikor a sárkányok nyelvén odaszóltam nekik, hogy hagyjanak minket, elmentek. Aztán berepültük a falut, és egyszer csak észrevettem Villámot, Annát, és Danit. Valamint láttam Auróra egyik barátját, és lovasát. Jeleztem Jázminnak,hogy szálljunk le oda hozzájuk, amit meg is csinált.
-Sziasztok!-Köszöntem oda nekik. A (számomra) idegen lány nagyon meglepődött, és Jázmin miatt kicsit megijedt, ami miatt a sárkánya morogni kezdett, de Jázmin csak ránézett, aztán üdvözölte Villámot.
-Szia!-Köszönt egyszerre Anna, és Dani.
-És benned kit tisztelhetek?-Kérdeztem a lánytól.
-Viki.-Mondta még mindig egy kicsit félve.
-Örülök a találkozásnak. A nevem John.-Bólintottam.-Ő pedig Jázmin-Simogattam meg a társam oldalát.
-És természetesen örülök, hogy újra látlak Villám.-Köszöntem Villámnak a sárkányok nyelvén, amire Villám válaszolt is, és Viki, a sárkányával együtt szó szerint ledöbbenve álltak, és asszem nem is vettek levegőt, vagy fél percig.
-És, neked mi a neved?-Fordultam Viki sárkányához.
-Starfire.-Mondta halkan, még mindig ledöbbenve. Ekkor a tekintetem Danira szegeződött, akin látszott, hogy valami miatt nagyon aggódik.
-Dani, valami baj van?-Kérdeztem meg egy kis gondolkodás után.
-Már két napja nem láttam Aurórát, pedig mindenütt kerestem.-Mondta, mondta, és láttam, hogy borzasztóan meg van rémülve.
-És Karmot sem láttam, szintén két napja.-Mondta Starfire.
-Mit mond?-Kérdezte Viki.
-Azt, hogy karmot sem látta, szintén két napja.-Mondtam, majd Villámhoz fordultam.-Mikor láttad utoljára Aurórát, Villám?-Kérdeztem, úgy, hogy a többiek is értsék.
-Utoljára, én is csak két napja láttam, és én is nagyon aggódok érte.
-Értem.-Mondta, és elkezdtem gondolkozni.-Szerintem induljunk a keresésükre.
-De mégis hol kezdjük? Hiszen nagyon nagy a világ.
-Lehet, de nincs olyan jó nyom követő sárkány, mint Jázmin.-Vakartam Jázmin fejét, amit lehajtott, majd megnyalta az arcom. Én, nem törődtem vele, de Viki rögtön megszólalt.
-Öhm....Mond te nem undorodsz valamennyire a sárkány nyáltól?-Kérdezte kicsit undorodva.-Bár, nem mintha zavarna.-Tette hozzá gyorsan, Jázminra pillantva, és közelebb ment a sárkányához.
-Nem. Tudod, az éjfúriák nyála, a legerősebb gyógyír minden sérülésre. Valamint jót tesz a bőrnek.-Simítottam végig az arcomon, ami gyorsan megszáradt.-Valamint nagyon gyorsan megszárad. Na meg, a sárkányoknál, ez a kötődést, és a szeretetet jelenti.-Magyaráztam.
-Ééértem. És, öhm, mond csak, tényleg át tudsz változni?-Kérdezte kíváncsian. Fa pofával néztem Annára, és Danira, kik kicsit behúzták a nyakukat, és mosolyogtak.
-Igen.-Sóhajtottam.-De, senkinek se áruld el! Oké?-Kérdeztem.
-Oké.-Mosolygott, és már egyáltalán nem félt.
-Rendben. Menjetek, készülődjetek az indulásra.-Mondtam, és felpattantam Jázmin hátára. Hazamentünk, és elkezdtem pakolni. Beraktam mindent, ami szükséges. Élelmet, vizet, és takarókat, ha netán le kell táboroznunk.Valamint beraktam néhány gyógykenőcsöt. Mikor végeztem, lezártam a kosár fedelét, és felrögzítettem Jázmin nyergére. Jázmin időközben evett néhány falatot, végül pedig elindultunk, a megbeszélt találka pontra. Út közben megint megosztottuk a gondolataink, majd amikor a megbeszélt helyre értünk meglepődtünk. Ugyanis a találka ponton nemcsak Anna, Dani, Viki, Villám, és Starfire volt. Hanem ott volt még egy csonttörő, a lovasával, és egy fanyeső, szintén a lovasával. És volt ott még egy gyerek, aki gondolom Karom lovasa volt. Miután megvolt a bemutatkozás, elindultunk. Jázmin azonnal megérezte Auróra szagát a levegőben, de nagyon gyengén.
To be continued...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)