-Üdvözöllek. A nevem John.-Erre nem kicsit meglepődött, de azért rendesen válaszolt.
-Üdvözöllek. Az én nevem Infernó. Hogyhogy beszéled a sárkányok nyelvét? Még nem láttam embert, aki beszélt volna a nyelvünkön.-Kérdezte kíváncsian.
-Sok mindenre képes vagyok. De most mennem kell, hisz nem kis feltűnést kelt a vikingeknél az, hogy veled beszélek.-Néztem körbe.
-Rendben. Remélem, még találkozunk.-Mondta, nem kicsi derűvel a hangjában. Ezután tovább álltunk, mivel kezdett kicsit zavarni, hogy a vikingek engem bámulnak. Habár ahogy láttam, néhányan örültek annak, hogy tudok a sárkányokkal beszélni, hisz azért eléggé hasznos, meg könnyebben megérti az ember a sárkányt. Hatalmas volt ez a falu. Volt itt minden: automata sárkány etető állomások, sárkány fürdető épületek. Valamint, sok bolt is volt. Volt pékség, sütöde, nyereg bolt, csipkéket is árultak néhány helyen, valamint a falu kovácsa is árult néhány fegyvert, és pajzsot. Körbenéztem még néhány helyen, aztán megláttam a karácsonyi vásáron egy bódét. Auróra gazdája volt ott, és azt a lányt is észrevettem, aki valószínűleg időközben Villám lovasa lett. Kisebb nagyobb plüssöket árultak, meg mi egy mást, de ami megfogott, az egy 40 cm magas plüss volt, mely Jázmint ábrázolta. Megböktem az előbb említett sárkány oldalát, és mikor kérdőn felém fordult, állammal a bódé felé böktem. Elindultunk a bódé felé.
-Sziasztok!-Köszöntem oda nekik, és egy barátságos mosolyt küldtem feléjük. A lány rögtön megmerevedett, mire Villám aggódóan felé fordította a fejét.
-Szia!-Köszöntek vissza kicsit megszeppenve. Mosolyogva vettem fel az asztalról a plüsst, és nézegettem. Nagyon is tetszett
-Mit gondolsz róla?-Tartottam Jázmin elé a plüsst, aki kíváncsian lehajolt, és megszaglászta. Nem csoda, hogy meg voltak szeppenve, hisz nem mindennapi látvány egy, az átlagosnál tízszer nagyobb, fehér éjfúria.
-Nagyon tetszik.-Dorombolta, majd a két gyerek felé fordult. Azok pedig kicsit felbátorodtak, de a lányon még mindig látszott egy kis félelem, ami gondolom miattam volt. Éppen kifizettem volna a plüsst, (mert egy kis pénzt is kaptam ajándékba) amikor hirtelen megszólalt Auróra gazdája:
-Nem kell kifizetned! Ez a mi ajándékunk! Amúgy a nevem Dani, Ő pedig Anna.-Mondta kedvesen.
-Köszönjük az ajándékot. Nagyon kedves tőletek, hogy Jázminról csináltatok néhány plüsst.-Tette kezemet Jázmin fejére.-Az én nevem John.
-Ugye nem csak álom volt?-Bökte ki hirtelen Anna a kérdést.
-Ugyan már Anna. Lehetetlen, hogy egy ember átváltozzon éjfúriává.-Szólt rá Dani, de én közbevágtam.
-Ne áruljátok el senkinek, rendben?-Kérdeztem tőlük fojtott hangon, és mikor bólintottak, folytattam.-Igen, nem csak egy álom volt. Sajnálom, hogy elkábítottalak, de semmi kedvem nem volt fegyver nélkül, éjszaka, az őrökkel harcolni.
-Tudtam!-Mondta halkan, de diadalittasan Anna.
-De mégis mit kerestél este a faluban?-Kérdezte Dani.
-Untuk már a vikingek folyamatok kísérleteit arra, hogy befogjanak minket, ezért belopództam a nagyterembe, és kihallgattalak titeket.-Magyaráztam.-De most mennünk kell. De kérlek titeket, ez maradjon az ötünk titka.-Mondtam, majd elköszöntünk egymástól. Hazamentünk, és leraktam a plüsst, aztán levettem Jázminról a nyerget. Megvakartam a füle mögötti részt, amit élvezettel fogadott, majd boldogan megnyalta az arcom, mire halkan felnevettem. Ezután letettem az íjamat, a tegezel együtt, és kimentünk Jázminnal az erdőbe
.
***
Jázmin velem szembe állt körülbelül öt méterre, támadó állásba. Én a kardommal álltam vele szembe. Nem, nem kell azt gondolni, hogy összevesztünk, és most készülünk kinyírni egymást, hanem egy kicsit eddzünk. Mindkettőnk izmai megfeszültek, a következő pillanatban pedig, Jázmin már támadt is. Én felugrottam, majd a hátán végigfutva, leugrottam róla, de egy kicsit a kardom lapjával megütögettem a hátát. Morogva fordult felém, és ugrott rám, de mivel számítottam erre, gyorsan alatta elfutottam, miközben játékosan a kezemmel végigsimítottam a mellkasán, majd a hasán. Ám viszont nem figyeltem oda a farkára, amit körém tekert, majd vigyázva, hogy ne legyen komolyabb bajom, nekivágott egy fának. Egy pillanatra, mintha egy zöld szem párt láttam volna, de nem volt időm vele törődni, mert a következő pillanatba Jázmin megint támadott. Gyorsan felpattantam, és kitértem. Még sokáig edzettünk, és hol én kerekedtem felül, és ütöttem meg (vigyázva)a kardom lapjával, hol pedig Jázmin, és vágott neki valaminek, vagy szorított a földnek, de hamar kiszabadultam. Éppen támadtam volna, amikor hirtelen egy éjfúria ugrott ki egy bokor mögül. Hirtelen egy plazma bombát lőtt rám. Gyorsan elraktam a kardom, és ugrottam el, de számított erre, és még egyet lőtt rám, ami el is talált, és elvesztettem az eszméletem.
***
Arra ébredtem, hogy a levegőben vagyok, egy éjfúria karmai között, de ennek a pikkelyei feketék voltak. Hibbant sziget fölött repültünk jó magasan, amikor észrevette, hogy felébredtem. Elkezdett morogni, és megpróbált megharapni, ami nem sikerült neki, ezért megszorított egy kicsit. Én is elkezdtem morogni (annak ellenére, hogy emberi alakban voltam)és megpróbáltam kiszabadulni a szorításából, ami sikerült is, és elkezdtem zuhanni. Hátranéztem, és az éjfúria utánam iramodott. Ránéztem a kardomra, ami megvolt, de valamitől erősen, feketén izzott. Előre fordultam, és próbáltam úgy zuhanni, hogy a lehető legkisebb legyen az ellenállás. Mikor hátranéztem, meglepődtem. Öt sárkánnyal bővült az üldözőim száma, de nem éjfúriák voltak. Szóval, zuhantam, miközben hat sárkány üldözött. Elmosolyodtam, mert eszembe jutott, hogy, miért nem sikerült átváltoznom. Nem változtam át teljesen, csak a szárnyaimat bontottam ki (Szerencsére nekem farokra nem volt szükségem.), és elkezdtem vele erősen csapkodni. Hallottam ahogy a mögöttem levő sárkányok meglepődnek, de aztán folytatták az üldözésem. Közben egy dallam kezdett előjönni az emlékezetemből, amit sokszor szoktam énekelni, amikor üldöznek:
Közben végre Jázmin is előkerült, a mögöttem levők nem kis meglepődésére. Alattam zuhant, a kellő pillanatban pedig már rajta voltam, és próbáltuk lerázni az üldözőinket. Végül megelégeltem, ezért teljesen átváltoztam, és dühömben, elkezdtem bénító erejű plazma bombákkal lőni őket. Végül már csak az éjfúria üldözött minket, de mielőtt felhagyott volna az üldözésünkkel, még hallottam ahogy a következőt üvölti oda nekem:
-Még látjuk egymást, és ki fogom deríteni, hogy ki vagy te!-Majd elment. Visszaváltoztam, és Jázminnal hazamentünk. Már esteledett, ezért fáradtan mentünk haza, és dőltünk le fáradtan aludni, egymás mellé. Elalvás előtt megosztottuk az emlékeinket, majd Jázmin körbetekert a farkával, és betakart a szárnyával.