Mikor felkeltem, Jázmin már fent volt, és engem nézett. Elmosolyodtam, hiszen ki tudja mióta van fent, és vigyáz rám. Felültem, megvakartam az álla alatti részt, mire boldogan hunyta le a szemét, és hangosan dorombolni kezdett. Úgy látszik a mai nap igen jó lesz. Felálltam, és már indultam volna vadászni, amikor Jázmin hirtelen kiugrott a barlangból, és a tenger felé vette az irányt. Szóval versenyezni akar. Rendben, majd megtanítom én kesztyűbe dudálni. Én is kiugrottam a barlangból, és éppen fél úton voltam a zuhanásban, amikor átváltoztam, és szélsebesen repültem Jázmin után. Fél perc alatt beértem, és boldogan odaüvöltöttem neki, amit viszonzott is. Úgy tűnik a mai nap tényleg nagyon jó lesz. Növeltem a sebességen, és mikor elértem a tengert, zuhanó repülésbe mentem át, és becsapódtam a vízbe. Mikor kireppentem a vízből, már félig megteltem. A következő pillanatban, pedig Jázmin csapódott be, és "véletlen" kicsit a farkával maga után rántott.
*Vagy úgy. Szóval így áll a dolog?*Vetettem oda játékosan, és utána úsztam a víz alatt, közben elkaptam egy-két halat.
*Én nem tudom miről beszélsz*Mondta, és a következő pillanatban szembe találtam magam a fejével.*Kapj el!*Mondta hirtelen, és szélsebesen elúszott, miután megbökött az orrával. Utána iramodtam, és kiderült, hogy nem fogom egyhamar utolérni. De nem adtam fel! Gyorsítottam a tempón, és öt perc erőlködés után utolértem. Ezután természetesen esélyem sem volt, mert Jázmin a mérete miatt is már gyorsabban is tud úszni. Fél perc alatt utolért, és képen nyalt. Felúsztunk a felszínre, és felszálltunk. Mikor leszálltunk Jázminnal egy kisebb pihenőre, nevetve helyezkedtem el mellette, és kezdtem el tisztítani a pikkelyeimet. Boldogak voltunk. Úgy éreztük, hogy mi itt vagyunk igazán elemünkben. Jól éreztük magunkat. Sok volt a hal, a pihenőhely. A barlangunk is kényelmes, és nagy volt. A levegő is sokkal kedvezőbb volt, és sokkal tisztább. A révedezésből Jázmin ébresztett fel. Mikor kérdőn ránéztem, a fejével egy irányba mutatott, ahol.....VIKINGEK JÖTTEK! Tizenöten voltak, és ahogy láttam tetőtől talpig fegyverben, és hálóval a vállukon. Szerencsénkre olyan helyen voltunk, ahol nem láthattak, mégis megriadtam.
*Gyorsan szálljunk fel!*Mondtam Jázminnak, és rögtön felugrottunk a levegőbe. A következő pillanatban, viszont a vikingek egy hálót dobtak ránk. Jázmin ki tudta kerülni, de én lassan reagáltam, és eltalált. Lezuhantam, és mikor landoltam, hogy a vikingek felém rohantak, nem jutott szinte semmi sem az eszembe. A következő pillanatban viszont, Jázmint láttam, leszáll előttem, és morogni kezd.
*Gyorsan, oldozz el, és tűnjünk innen!*Mondtam, gyorsan Jázminnak.
*Nem! Megtanítom nekik, hogy miért ne packázzanak se veled, se velem!*A vikingek időközben közelebb jöttek, és egy hálót dobtak Jázminra is. Ekkor sárkány hangokat hallottam, a következőben pedig meg is láttam egy...... egy nyereggel a hátán?! Ekkor eszembe jutott valami. Hiszen mi a fenéért van nekem egy jó barátom?*Vetrax!*Ordítottam a gondolatommal, és a következő pillanatban, feltűnt egy vikinggel egy magas fehér farkas. Nekiugrott az egyik vikingnek, és rögtön lefegyverezte. Ezután gyorsan odajött hozzánk, és eltépte Jázmin, majd az én köteleimet.*Köszönöm. Menjünk gyorsan!*Mondtam, és a következő pillanatban már el is illant. Jázminnal gyorsan felszálltunk, és (ezúttal sikeresen) kikerültük az újabb hálókat. Kikerültük újra a szigetet, és leszálltunk a barlangunkban. Jázmin morogva feküdt le a barlang belsejében, és látszott rajta, hogy nagyon feszült. Emiatt jobbnak láttam azt, hogy egy kicsit egyedül hagyjam. Odamentem a barlang kijáratához, és visszaváltoztam emberré. Leültem törökülésbe, és próbáltam én is lehiggadni. Nagyokat szippantottam a magaslati levegőből. Mikor lehiggadtam, hirtelen Vetrax jelent meg mellettem, és lefeküdt mellettem. Még amikor fekszik, akkor is nagyobb nálam, de nem ijedtem meg tőle. Bíztunk egymásba, és jól kijöttünk egymással.
-Mégis mit kerestek ti itt, egy olyan szigeten amelynek anyád a közelébe sem engedne?-Kérdezte, és hallani lehetett a hangjában a bosszúságot. A hangja mély volt, és tiszteletet parancsoló, mégis úgy beszéltünk egymással, mintha fivérek lennénk.
-Arra gondoltam, hogy itt volt az ideje kicsit világot látni. Ráadásul, ez ideális otthon lenne nekünk. Minden megvan itt. Sok hal. Barlangból is van bőven. A levegő is kellemes, és a sárkányok sem zavarnak. Csak a vikingekkel van egy kis baj.-Húztam el a számat.
-Igen azt látom. Ugye nem sérültetek meg?-Nézett a szemembe.
-Nem. Nincs semmi bajunk. Csak Jázmin dühös nagyon, amiért nem hagytam, hogy megölje őket.-Néztem Jázminra, akin látszott, hogy egy kicsit enyhült.
-Jobban kellene vigyáznotok.
-Igen, tudom. De hiába! Úgy nyüzsögnek ezek a vikingek, mint a forkatlanok a vízben!-Mondtam bosszúsan, mire jóízűen felnevetett.
-Ha te mondod!-Mondta, immár ő is enyhültebben.-Nos, nekem mennem kell. A párom már biztos vár rám.
-Nem is mondtad, hogy van párod.-Mondtam meglepődve.
-Igen, de mindig amikor mondani akartam, történt a gond.
-Jah. Igaz. Sok boldogságot, és üdvözlöm.-Mondtam, és felálltam.
-Átadom neki. Vigyázzatok magatokra, és ha bármi baj van, tudod mit csinálj.-Biccentett egyet.-Viszlát Jázmin.-Köszönt el, mire Jázmin barátságosan dorombolt egyet.*Viszlát Vetrax* A következő pillanatban már el is tűnt. Átváltoztam, és lefeküdtem Jázmin mellé. A következő pillanatban pedig már aludtunk is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése