Mikor felébredtünk, nem nyitottuk ki rögtön a szemünket, hanem átgondoltuk, hogy mi történt az utóbbi napokban. Mikor viszont kinyitottuk, igazán meglepődtünk. Jó sok tőkehal volt előttünk. És ráadásul eléggé frissnek tűntek! Elkezdtük végigszaglászni, mert természetesen nem tudhattuk, hogy mire számítsunk. Annyira nem bíztunk a vikingekben.Természetesen, az éhség győzött, így hát nekiestünk. Legalább azt tudják, hogy mit esznek az éjfúriák. Mikor végeztünk, elégedetten dőltünk egymásnak, és nyaltuk meg egyszerre az orrunkat. Lefektettük egymás mellé a fejünket, és kicsit elgondolkodtunk, hogy, miért nem éreztük a vikingek szagát.
*Nem értem. Mitől nem éreztük a szagukat. De még csak a nyúl szagát sem éreztük.* Mondta Jázmin értetlen kedve.
*Én sem tudom, de amit, füvet az orrunk alá nyomtak. Az sárkány fű volt. Lehet, hogy a távoli hatása miatt nem éreztük a szagokat. Bár nem tudhatjuk. Lehet, hogy valami más miatt volt.*
*Nem tudom, hogy, hogyan kaptak el, és rejtették el a szagukat, de ha még egyszer az orrom elé tolják a kezüket, én leharapom.*Mondta, és eljátszotta, ahogy leharapja.
*Vagy megkóstolják a plazma bombádat.*Mondtam viccelődve.
*Vagy megtudják, milyen egy sárkány haragja.*Mondta, mire elmosolyodtam. Jázmin visszamosolygott, és megint megcsókoltuk egymást. Mikor megemésztettük a halat, elkezdtünk gondolkodni, hogy hogyan juthatnánk ki ebből a ketrecből. Már minden lehetőséget átgondoltunk, mikor egy kis zajra lettünk figyelmesek. A zaj forrása felé néztünk, és azt a kislányt láttuk, amelyiket hazakísértem.
*Vajon mire készülhet?*Kérdezte Jázmin gyanakodva.
*Nem tudom, de nem kell félni tőle. Csak öt éves. Nem hiszem, hogy sárkányokat enne.*Csipkelődtem egy kicsit vele, mire oldalról rám mosolygott. Ami ezután következett, nagyon meglepődtünk, mert odajött a ketrechez, és meghúzott egy kart, aminek hála kinyílt a rács ajtaja. Mikor oldalra állt, lassan kijöttünk, és köszönetképpen, mindketten megnyaltuk a kislány arcát, amit nevetéssel fogadott. Ezután elkezdtünk lassan a kijárat felé venni az irányt, és közben be-be néztünk a ketrecekbe. Mikor kiértünk, gyorsan felszálltunk. Már hajnalodott, és látni lehetett, ahogy a vikingek hazamennek. Jah, és ha már vikingekről van szó, amikor meglátták, hogy kiszabadultunk, nem kicsit, nagyon is ordítoztak dühükben, de egyik sem dobott ránk hálót. Valószínűleg fáradtak voltak. A tenger felé vettük az irányt, de nem hagytuk el Hibbantot, csak vadásztunk még egy kicsit, aztán fogócskáztunk. Sokat is nevettünk. Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy felénk tart Auróra.
-Sziasztok!-Köszönt oda nekünk.
-Szia!-Köszöntünk mi is.-Hát te meg?-Kérdeztem.
-Gondoltam csatlakozom hozzátok. És ti? Mi jót csináltok?-Kérdezte, és ahogy láttam, nagyon örült neki, hogy kint vagyunk a ketrecből.
-Kicsit levegőzünk!-Feleltem derűsen.-Nyújtóztatjuk a szárnyainkat.
-Azt látom!-Mondta nevetve.-Na de kezdjünk bele! Kapj el!-bökött meg, aztán elkezdett menekülni a többiekkel együtt. Körbenéztem, és hát üldözőbe vettem Jázmint. Még jó sokáig játszottunk, és szórakoztunk, nevetgéltünk, és néhányszor bevágódtunk a tengerbe, hogy aztán hallal a szánkban bukkanjunk fel. Egyszer csak viszont több sárkány üvöltését hallottuk, és mikor a hang irányába néztem, elakadt a szavam. A vízben öt forkatlan közeledett, a levegőben pedig egy szörnyennagy rémség, egy viharszelő, valamint még számtalan sárkányt láttam közeledni.
-Ezek meg kik?-Kérdeztem, és Jázminnal felkészültünk minden eshetőségre.
-A családom. És ahogy látom itt az egész Família.-Mondta boldogan, de egy kicsi szomorúságot is észrevettem a hangjában, amit nem tudtam hova tenni. Na mindegy, majd rákérdezek később. Tudni kell, hogy az éjfúriák nagyon kíváncsi természetűek.
-A családod?-Kérdeztem meglepődve.
-Igen. Engem is befogadtak, úgy mint téged.- Mikor elég közel értek, köszöntünk egymásnak, és ahogy láttam rajtuk, nagyon meg voltak lepődve, hogy két éjfúriát is találnak itt, Hibbanton. Főképp, hogy Jázmin időközben annyira megnőtt, hogy tízszer nagyobb volt már nálam, és Auróránál is, ráadásul fehér volt. Sosem tudok betelni Jázmin szépségével, és van egy olyan érzésen, hogy nem is fogok tudni. Mindketten tudtuk, hogy ennél nagyobbra nem fog nőni, és nem is nőtt, mert már tegnap is ugyan ekkora volt. Ezután elváltunk a többiektől, mert Jázmin, és én szerettünk volna elmenni a barlangunkba, hogy vissza tudjak változni. Vissza is mentünk, és miután visszaváltoztam, kinyújtóztattam a végtagjaimat. Körbenéztem a barlangban, és ahogy láttam, nem járt itt senki. Mikor aztán megfordultam, Jázmin fejével találtam szembe magamat, és gyorsan megnyalta az arcom. Felnevettem, és a hátára pattanva, elkezdtem vakargatni a füle mögötti területet, amit hangos dorombolással fogadott, és lecsukta a szemét. Két perc után leugrottam a hátáról, és boldogan feküdtem el mellette. Elégedetten megnyalta az orrát, és mellém fektette a fejét.
*Sosem fogok tudni betelni azzal, hogy csodáljalak.*Mondtam, miközben mosolyogva felé fordultam.
*Akkor ne is akarj betelni vele.*Mondta nevetve, és megnyalta az arcom. Mindketten felnevettünk, én pedig elkezdtem az álla alatti területet vakargatni, mire mégerősebb dorombolásra váltott, és a földhöz nyomta a kezem. Vagyis, a kezemre fektette a fejét. Elmosolyodtam, és az oldalamra fordulva az orrára fektettem a másik kezemet. Ezután lehunytam a szememet, és készülődtem elaludni, de hirtelen úgy éreztem, hogy felrántanak a két karomnál fogva. Mikor kinyitottam a szemem, Jázmin hátán találtam magam. Cinkosan rám mosolygott, a következő pillanatban pedig már az égen repültünk, messze a felhők fölött. Már jól besötétedett, amikor lecsúsztam Jázmin hátáról, de nem ijedtünk meg. Jázmin mögöttem jó két-három méterre zuhant utánam. Mikor aztán megláttam a falu főterét, a Karácsonyfával, megpróbáltam átváltozni, de nem sikerült. Újra próbáltam, de most sem ment. Mindketten megijedtünk. Jázmin erősebben csapkodott a szárnyaival, hogy el tudjon kapni. Sikerült is, elkapott a mancsaival, amikor sikításokat, és ordításokat hallottunk. Mikor odanéztünk, Jázmin azonnal megpróbált felemelkedni, vagy megállni, de elkésett, ezért körbezárt minket a szárnyával. Becsapódtunk a fába, és elvesztettünk az eszméletünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése