Jázmin felkeltett, pont a megbeszélt időben. Azonnal elkezdtem nyújtózni, és átgondoltam, hogy mit, mikor csináljak. Letettem Jázmin mellé a kardomat, és az íjamat, a tegezel együtt. Nem szívesen váltam meg tőlük, hiszen kritikus pillanatokban nem lesz mivel védekeznem. Viszont muszáj volt, mert lassabban haladnák velük. Gyorsan még átpörgettem mindent a fejemben. Ez után odamentem Jázminhoz, és megvakartam a fejét.
*Vigyázz magadra! Ne kelljen aggódnom miattad!.*Dörzsölte a fejét az oldalamnak.
*Ne aggódj! Nem lesz semmi baj. Észre sem veszed, és már vissza is jöttem.*Néztem mélyen a szemébe. Átváltoztam, és szélsebesen kireppentem az éjszakába. Célba vettem a falut, és megkétszereztem a tempót. Mikor észrevettem, hangtalanul leszálltam, és vissza változtam. Láttam az őröket, ahogy fáklyával a kezükben sétálnak. Elindultam a legközelebbi házhoz, és mikor odaértem, hozzásimultam. A sarkánál voltam. Amint elhaladt mellettem az őr, gyorsan tovamentem. Hirtelen befordult a sarkon egy másik őr, és én nem tudtam hova menni. Felugrottam egy ház tetejére, és mikor elhaladt, megengedtem magamnak egy apró sóhajt. A neheze felén túl vagyok. Most jön a másik fele. Átugrottam egy másik ház tetejére, de rosszul mértem fel a távolságot, és majdnem leestem. Mikor visszanyertem az egyensúlyom, halkan szitkozódtam egy sort. Tovaugrottam, és hamarosan megláttam a nagytermet. Ahogy sejtettem. Két őr állt az ajtóban. Gondolkoztam egy kicsit, majd a tekintetem a nagyterem tetejére szegeződött. Ekkorát nem tudok ugrani hacsak.....koncentráltam. Erősen koncentráltam arra, hogy kizárólag csak a szárnyaim nőjenek ki. Hirtelen kirázott a hideg, és a következő pillanatban kinőttek. Felkészültem az ugrásra, és a következő pillanatban már ugortam is. Sikerült. Hangtalanul landoltam. Halkan felemeltem a tető egyik részét, és beugrottam. Az egyik tető gerendán landoltam. Láttam a vikingeket, és halkan ugyan, de hallottam, hogy mit beszélnek. Nem beszéltek semmi érdekesről, csak néha kerültünk mi is szóba, hogy hogyan tudnának minket elfogni, és lovasokat adni nekünk. Szóval békében vannak a sárkányokkal. Ez eddig oké, de minket csak ne akarjanak befogni. Hát nem tiszteli ezek a sárkányok szabadságát? És akkor meghallottam.
-Na és mi lesz a három kis ölvész fiókával?
-Egyenlőre keressünk nekik gazdát. Legyen nekik ez az ajándékuk. Ezután nekik kell majd gondozniuk.
-És mi lesz ha megvadulnak? Tudod milyen kiszámíthatatlanok.
-A világ rémék is azok, de nézd csak meg. Egy tizenhárom évesnek megszelídült, és tökéletesen megvannak.
-Valóban. Hihetetlen, hogy mennyire megvannak.
-Igen. A három fióka miatt pedig ne fájjon a fogad. Annak a hat sárkánynak engedelmesednek. Őket tekintik a családjuknak.
-Igen. De kik legyenek a gazdáik?
-Az legyen az ő döntésük.-Ennél már nem bírtam tovább. Gyorsan kimentem, és elugrottam az egyik házhoz. Nagyon sötét volt, ezért senki sem látott. Leugrottam a ház tetejéről, és lassan sétálni kezdtem. Csak nagyon gyengén láthatott az aki látott, és amikor őröket láttam gyorsan elbújtam. Éppen egy ház mellett mentem el, amikor beütött a baj.
-Te ki vagy?-Szólított meg egy hang. Ledermedtem, és lassan odafordultam hozzá. Elég élesek voltak a szemeim, ezért meg tudtam állapítani, hogy egy lány volt. Kb. tizenhárom lehetett.
-Ki vagy te?-Kérdezte újból.
-Nem hallottál még róla, hogy aki kíváncsi, az hamar megöregszik?-Kérdeztem fojtott hangon.
-De. De igen hallottam. De előbb válaszolj a kérdésemre!-Mondta, és közelebb jött. Hátráltam néhány lépést.
-Ahhoz neked semmi közöd.-Vetettem oda neki.
-Ó tényleg? Akkor gondolom nem baj ha szólok az őröknek.-Mondta, mire kicsit megrettentem. Gyorsan átváltoztam éj fúriává, és egy szem pillantás alatt elkábítottam, egy kisebb erejű plazma bombával. Visszaváltoztam, bevittem halkan a házba, és csendesen lefektettem az ágyra. Ezután gyorsan eliszkoltam, és a következő pillanatban már repültem is a barlang felé. Mikor leszálltam, megráztam magam, és bementem hozzá. Mikor meglátott rögtön felderült.
*Na, hogy ment?*Kérdezte miután lefeküdtem mellé.
*Egész jól. Nem beszéltek annyira sokat rólunk.*Mondtam.
*És észrevettek?*
*Igen. Egy tizenhárom éves lány. Beszéltünk egy rövidet, de szólni akart az őröknek.*
*És? Mit csináltál?*
*Azonnal elkábítottam. Most az ágyában szundít. Mikor felébred, nem lesz semmi baja, és csak egy álomnak fogja hinni.*
*Jól tetted.*
*Igen, de most inkább pihenjünk. Ki vagyok fáradva.*Elalvás előtt, még megosztottuk a gondolatainkat, és elbeszélgettünk a három ölvészről. Azután Jázmin betakart minket a szárnyával, a következő pillanatban pedig már mélyen aludtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése