Tíz órányi repülés után (én természetesen már a 6. óránál kifulladtam, ezért Jázmin vitt), magunk mögött hagytunk egy szigetet. Mint később megtudtam: Hónalj-nyalit.) Ami egy egész kicsi sziget volt. Fél óra repülés után elérkeztünk egy újabb szigetre. Mivel már távolról észrevettük egy falut ott, ezért megkerültük, és leszálltunk a túloldalt. Jázmin még le sem szállt, én rögtön leugrottam a hátáról, és átváltoztam. Komótosan átkutattam a környéket, és mikor nem találtam semmi gyanúsat, visszamentem megnézni Jázmint. Időközben lefeküdt, és látszott rajta, hogy nagyon ki van fáradva. Odamentem hozzá, és összeérintettük az orrunkat. Ezután lerakta a mancsaira a fejét, és elaludt. Arra gondoltam, elmegyek fogok neki halat, mert végül is nagyon sokat repült, és keveset evett. Elmentem a partra, és elkezdtem halat fogni. Akárhányszor megteltem, visszamentem Jázminhoz, és felöklendeztem neki. Ez az embereknek eléggé undorítónak hangzik, de a sárkányoknál ez természetes. Miután tetemes mennyiségű halat fogtam neki, úgy döntöttem vadászok magamnak is. Távolabb mentem az ideiglenes helyünktől, mert nem akartam, hogy bárki is megtaláljon minket. Ez után kicsit beljebb kellett mennem a vízbe, ami egy nagy hiba volt. Mikor jól laktam, éppen kirepültem a vízből, amikor hangos kiáltásokat hallottam. A hangok felé fordultam, és rögtön kikerültem a hálót, amit felém lőttek. Vikingek voltak. Kieresztette egy plazma bombát a hajójuk orrára, és elindultam a sziget központjába. Miután már nem láttak, ló halálában repültem rögtön Jázminhoz. Nagyon aggódtam, mert lehet, hogy amíg én otthagytam, lehet, hogy.....Nem, erre még csak gondolni sem szabad! Jázmin erős. Nem hagyná magát harc nélkül. Arra gondoltam, hogy most az a hajó, biztos visszamegy a faluba, és minél előbb elhíreszteli, hogy láttak engem. Ezentúl jobban kell figyelnünk. De a hajón......Mintha egy rövid időre, egy rettenetes rémet láttam volna. Nem tudtam mire vélni, ezért nem is gondolkodtam rajta tovább. Mikor visszaértem, megnyugodtam. Jázmin jól volt. Éppen ette a halat, amit fogtam neki. Elmosolyodtam, és odamentem hozzá. Egy lágy dorombolással köszöntöttük egymást. (Így csak egymást szoktuk köszönteni.) Odafeküdtem az oldalához, és elkezdtem neki mesélni, azt ami történt velem.*Innentől jobban oda kell figyelnünk. Te tudsz a legjobban lopakodni, tehát neked nem lesz gond.*Mondtam Jázminnak.
*De csak, mert jó mesterem volt.*Erre még jobban elmosolyodtam, és kedvesen megbökdöstem az oldalát az orrommal. *De legközelebb, én megyen vadászni, nehogy még valami bajod essen.*Mondta, és játékosan nézett rám, aztán megbökött a szárnyával.
*Már csak az hiányzik, hogy aztán téged fogjanak el! Nem hiányzik nekem az, hogy bármi bajod essen. Azt nem bírnám ki!*Mondtam hevesen, összeszűkült pupillával. *Idősebb vagyok, felelősséggel tartozom irántad, és nem csak azért, mert a hugomnak tekintelek, hanem mert szeretlek is!*
*Ugyan! Tudom, hogy szeretsz, meg minden, meg lehet, hogy idősebb vagy, de tudok vigyázni magamra. Nem fog semmi bajom sem esni. Még ha sikerül is elfogniuk, hamar kiszabadulok. Végül is te mondtad, hogy jól lopakodok*Mondta, és éreztem, ahogy egyre jobban megnyugszom, az érvelések hallatán.
*Lehet, hogy igazad van, de szerintem akkor már inkább ketten vadásszunk.*Mondtam, miközben Jázmin szemébe néztem.*Rendben. Akkor ketten vadászunk.*Forgatta meg a szemét. Miután befejezte az evést, elindultunk, keresni valami barlangot, ahol meghúzhatjuk magunkat. Még el sem indultunk amikor ránk támadt három sárkány. Egy stormcutter, egy suttogó halál, és egy szárny váltó. Nagy gondban voltunk hiszen ők hárman voltak, mi meg csak ketten. Ez igazából nem is lett volna baj, ha nem lett volna köztük egy szárny váltó. Küzdöttünk ahogy csak tudtunk, de csak annyit értünk el vele, hogy a suttogó halált elzavartuk. Ekkor újabb két sárkány érkezett. Egy szörnyen nagy rémség, és egy fa nyeső. Azt hittem, hogy azok is nekünk ugranak, de nem. segítettek nekünk. Miután sikeresen elzavartuk a stormcuttert, és a szárny váltót, Jázminnal azonnal elmentünk. Nem volt kedvünk ,két újabb sárkánnyal összebeszélni. Találtunk egy biztonságosnak tűnő barlangot, és ott leheveredtünk. Elkezdtük gyógyítani a sebeinket, és mikor mindketten végeztünk, mielőtt még elaludtunk volna, ismét emlékeket, és érzéseket cseréltünk. Ezt minden héten kétszer megcsináljuk, mert így jobban megértjük egymást. Aztán még eldúdoltuk az egyik kedvenc számunkat:
Végül elaludtunk, és éreztem, hogy Jázmin betakart a szárnyával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése