Sziasztok! Itt a következő fejezet! Remélem tetszeni fog! (Ahol a mondatok elejénél * van, ott gondolatban megy a beszéd.)
Mikor felébredtem, csak akkor jöttem rá, hogy mi történt. Éreztem, hogy Helen folyamatosan simogat, és hallottam, hogy beszél valakivel, azon a különös nyelven. Mikor kinyitottam a szemem, megijedtem. Ott volt előttünk mindenki, aki a faluban volt, és körbevettek minket. Felálltam, védelmezőn kitártam a szárnyam, körbetekertem a farkammal, és morogni kezdtem. A vikingek felkapták a fegyvereiket, és már ugortak volna nekem, amikor rájuk szólt Helen. Elém jött, és nyugtatóan az orromra rakta a kezét, mire becsuktam a szemem, és dorombolni kezdtem. Ekkor végigsimított a fejemen, én meg kedveskedve megnyaltam az arcát. Mikor látták, hogy nem bántom a lányt, elrakták a fegyverüket, és utat engedtek a kijárathoz. Helen el akart indulni, de mikor látta, hogy nem megyek vele megállt.
-Valami baj van?-Kérdezte. Ekkor felálltam, és odaugortam Jázminhoz, meg a siklóhoz. Várakozóan néztem rá, és mikor rájött, hogy mit akarok, odajött hozzám, és a szemembe nézett.
-Ugye bízhatok benned?-Kérdezte, kicsit feszengve. Ránéztem Jázminra, majd a siklóra, és bólintottam. Ezután odalépett Jázminhoz, és meghúzta a kart ami kiengedi. Jázmin ekkor hirtelen kiugrott, és a földhöz nyomta Helent. Levette a szájkosarat, és morogva, odahajol hozzá. Mindeközben a falusiak nem csináltak semmit, csak néztek. Mikor odamentem Jázminhoz, hirtelen felém fordította a fejét, majd végig szaglászott. Mikor látta, hogy nem sérültem meg, és az orromon levő seb is teljesen begyógyult, ismét odahajolt Helenhez, és megszaglászta. Abbahagyta a morgást, és mint egy köszönet képpen, megnyalta az arcát.Elengedte, és hátrébb lépett.Helenen látszott, hogy megkönnyebbült, és látszott, hogy nagyon csodálkozik, hogy nem végezte reggeliként. Lassan odament a siklóhoz, és őt is kiengedte. A sikló viszont lassan, és gyanakodva jött ki, és megpróbálta levenni a szájkosarat, de mivel nem sikerült, ezért Helen vette le róla, aztán hátrébb lépett. Ekkor Jázmin megbökött.
*Gyerünk. Változz már vissza.
*Minek? Körbe vagyunk véve. Meg fogják látni, hogy át tudok változni.
*Hát aztán? Ha meglátják, hát meglátják. Ne, de a kedvemért.* Ekkor elkezdett boci szemekkel nézni rám, aminek sosem tudtam ellenállni. Hátranéztem és mögöttem egy öt lépésnyire ott volt Helen. Megingattam a felemet, és újból Jázminra néztem.
*Rendben, de ha ennél is nagyobb bajba kerülünk, akkor ne az én fejem harapd le* Mondtam játékosan. Ezután visszaváltoztam, mire mindenki azonnal felkiáltott meglepetésében. Kicsit megmozgattam a karjaimat, mert kicsit feszült voltam. Jázmin nagyon megörült,és rögtön megnyalta az arcomat. Elmosolyodtam, és ráraktam a kezem az orrára. Mikor megfordultam, láttam a megrökönyödést Helen arcán, és az ámulatot.
-Köszönettel tartozom, amiért segítettél.-Mondtam, mire még jobban meglepődött.
-Öhh....ehhhh...... khm szívesen.-Hirtelen elkezdett a sikló nevetni Jázminnal együtt. Erre én is elmosolyodtam.
-Gyere, állj fel.-Nyújtottam a kezemet, hogy felsegítsem.-Szinte még ki sem nyújtottam a kezem, amikor rögtön megfogta, és felsegítettem.
-Nem is tudtam, hogy az éj fúriák képesek átváltozni.
-Nem is tudnak, de nem beszélhetnénk, inkább négy szem közt?-Kérdeztem körbepillantva.Valamit kiáltott azon a furcsa nyelven, mire mindenki elment.
-Mond, miért háborúztok a sárkányokkal?
-Sokan úgy gondolják, hogy ők csak egyszerű állatok. Pedig ez nem így van.-Mondta, és látva, hogy meg sem lepődök, még megkérdezte:-Meg sem lepődsz, hogy én ezt gondolom?
-Nem. Amilyen kedves voltál eddig meg sem lepődöm.-Mondtam neki mosolyogva, mire hirtelen Jázmin fejen vágott.-Hé! Ez most mire volt jó?!-Fordultam, bosszúsan Jázmin felé, de ő mintha mit sem csinált volna egyszerűen csak nézett a távolba.
-Valami baj van?-Kérdezte Helen mire legyintettem, de azért odasúgtam neki:
-Valószínűleg "féltékeny".-Mondtam, mire Helen röhögésben tört ki, én pedig estem egy szépet, mert Jázmin kisöpörte a lábam alól a talajt. Felültem, és bosszúsan néztem Jázminra, aki szintén nevetni kezdett.
-Várjál csak, fogsz te még mellettem mélyen aludni.-Suttogtam az orrom alatt, amit meg is hallhatott, mert ezután öt perccel abbahagyta, körém tekeredett, és megnyalta egyszer az arcom, bocsánat kérés képpen. Természetesen elmosolyodtam, és elkezdtem vakargatni a fejét, amire hangosan dorombolt. Mikor ránéztem Helenre ő már a siklóval volt, és ahogy láttam szépen összebarátkozott vele. Felálltam, és odamentem hozzá.
-Mond csak. Nincs kedved velünk tartani?
-Nem. Itthon kell maradnom. De azt hiszem, ez után már nem fogunk a sárkányokkal háborúzni.-erre a mondatra elmosolyodtam. Ezután még átbeszéltünk néhány dolgot, aztán elbúcsúztunk, és Jázminnal együtt el is indultunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése