Sziasztok! Itt van a következő fejezet. Ezúttal próbáltam kicsit hosszabbra írni. Remélem mindenkinek tetszeni fog!
Miután megmutattam neki kedvenc helyeimet, úgy döntöttem, hogy ideje lenne megnézni azokat a szigeteket, amelyeknek a közelébe anyám nem engedett. Sokat repültünk, és éreztem, hogy egyre jobban fárad a szárnyam. Ezt valószínűleg Jázmin észre is vehette, mert alám szállt, és jelezte, hogy nyugodtan változzak vissza, majd ő visz. Leszálltam a hátára, és gyorsan vissza is változtam. Hálásan néztem a szemeibe, és mikor visszanézett rám, egy diadal ittas mosolyt láttam rajta. Szóval végig erre várt. Pajkosan elkezdtem vakargatni a fejét, mire lágyan dorombolni kezdett. Majd elégedetten megrázta a fejét, mire felnevettem. Ekkor észrevettem egy szigetet, melyen igencsak jelentős mennyiségű sárkányt találtunk. Amint megláttak, néhányan rögtön felszálltak. Nem volt mind barátságos (leginkább velem), és néhány meg is próbált leszedni Jázmin hátáról. Egy siklónak majdnem sikerül is, de az utolsó pillanatban Jázmin megkínálta egy bénító erejű, jól irányzott plazma bombával. Mikor a többi sárkány látta, hogy engem védelmez, rögtön barátságosabbak lettek. Mikor az egyiket megkérdeztem a sárkányok nyelvén, megtudtam, hogy azért támadtak ránk, mert azt hitték, hogy meg akarom ölni Jázmint. Már tudtam, hogy anyám, miért nem engedett eljönni erre a szigetre. Mikor Jázminnal körberepültük a szigetet, két törzsnek a faluját is láttam, és közülük az egyik ránk is lőtt. Asszem megláthattak rajta, mert nem sokkal azután, hogy ránk lőttek, kiáltásokat hallottam. Jázmin meg akarta leckéztetni őket, de én nem akartam az embereket bántani. Most már értem, hogy anyám, miért szidott le akkor, amikor az egyik tiltott szigetre mentem. A sárkányok, és az emberek (vikingek) háborúban állnak egymással. Mikor leszálltunk a sárkányok közt, néhányan nekem akartak ugrani (bizonyára nem figyelmez tették őket), de Jázmin ismét rájuk mordult, amin nem kicsit mosolyogtam. Mikor a sárkányok nyelvén köszöntem nekik, rögtön felkapták a fejüket és sokkal barátságosabbak voltak. Hiszen aki a sárkányok nyelvén tud beszélni, az nyílván nem lehet egy átlagos ember Hirtelen megláttam azt a siklót, amit Jázmin lelőtt. Mikor észrevette, hogy őt nézem rögtön közelebb jött. Nem ijedtem meg, mert ha rám is támad, simán leszedem magamról. Jázmin mintha kitalálta volna, hogy mit akarok, mert hátrébb ment egy kicsit. Mikor egy lépésre volt tőlem megállt, és a szemembe nézett. Erőteljes volt a pillantása, de én álltam, és nem engedtem. Arra számítottam, hogy mikor megszólít gyűlölet lesz a hangjában, de nem. Kedves volt a hangja, sőt még egy kis csodálatot is éreztem a hangjában. Elmondta, hogy még sohasem volt olyan emberrel dolga, aki egy sárkánynak lett volna a barátja. Azt is elmondta, hogy gyűlöli ezt a háborút és nem érti, miért akarják a vikingek kiirtani a sárkányokat. Megsajnáltam, és el is szomorodtam, amikor azt is elmesélte, hogy az egyik támadásnál, amikor a vikingek megtámadták őket, megölték a párját, és a fiókáit. (Mellesleg nőstény volt.) Úgy éreztem, hogy mivel elárulta az élete egy részét, úgy lenne illendő, ha én is elmondanám neki egy részét. Így hát elmeséltem, hogy engem 1 éves koromtól egy éj fúria nevelt, és tanított. Arra gondoltam, hogy nem árthat, ha tudja, hogy át tudok változni. Ezért elmondtam neki ezt is, de mikor nem hitte el átváltoztam, ami miatt a szó szoros értelmében az összes sárkány elnémult, és felénk nézett. A hirtelen csöndet Jázmin törte meg, mert elkezdett dorombolni. Mosolyogva néztem Jázminra, ki azonnal vissza mosolygott. Ekkor viszont hangos üvöltést hallottunk, a következő pillanatban felreppentek a sárkányok, de úgy látszik mi hárman nem voltunk elég gyorsak, mert a következő pillanatban, mind a hárman egy erős ütést éreztünk, mire elvesztettük az eszméletünk.
***
Mikor magamhoz tértem, rögtön megállapítottam, hogy le vagyok láncolva, és szájkosár van rajtam. Mikor kinyitottam a szemem, megnyugodtam. Jázmin ott volt a bal oldalamon, a sikló pedig a jobbon. Úgy látszik ők már felébredtek. Csak ekkor vettem észre, hogy egy falu főterén voltunk, előttünk pedig a falu összes lakosa volt. Voltak ott öregek, és felnőttek is, de gyerekből csak 7 fiút, és 8 lányt láttam, akik közül az egyik távolabb állt a többitől. Nem lehettek többek hét-nyolc évesnél, de az a lány biztos, hogy volt vagy tizenkét éves. Ahogy láttam azt a lány nem veszik nagy figyelembe, pedig egészen szép volt. Nem tudtam, hogy mit akarnak, és nem is értettem azt amit mondanak. Nem beszéltek egyik nyelven sem amelyet én ismertem, pedig jó sokat tudtam! Miután végeztek elvittek minket egy nagy arénába, és felsorakoztattak, de nem oldoztak el. Már éjfél lehetett, amikor egy kis neszre szinte egyszerre felébredtünk. Hirtelen meggyújtották az összes fákját, és láttam, hogy néhány felnőtt, és fiú gyerek van itt. Valamint azt a kislányt is láttam akivel nem barátkozott senki (legalábbis ahogy láttam). Csak ekkor vettem észre, hogy Jázmin, és a sikló hátrébb vannak tolva. Megijedtem, mert a következő pillanatban egy kés fúródott az alattam levő fába. Ahogy láttam az orromat célozzák. Ránéztem a felsorakozott fiúkra, és láttam, hogy mindegyiknél egytől egyig kés van. Jött a második, majd a harmadik, negyedik, és végül az ötödik kés is, de szerencsémre mindegyik eltévesztette a célt. Ám mikor jött a hatodik, az egyenesen az orromat találta el. Felnyüszítettem fájdalmamban, mert ez borzasztóan fájt. Félig belehatolt az orromba. Éreztem, ahogy végigfolyik a vérem az orromon. Hallottam, ahogy elkezdenek a vikingek nevetni, és azt is hallottam, hogy Jázmin hangosan morogni kezd. Ekkor szép lassan, mosolyogva elment az összes a lánnyal együtt. A KÉST MEG AZ ORROMBAN HAGYTÁK! Egy óra múlva viszont visszajött az a lány 2 nagy zsákkal. Mikor elénk ért lerakta őket, és rám nézett. Jázmin elkezdett morogni, de mivel láttam a lány szemében, hogy nem akar rosszat, ránéztem Jázminra, mire elhallgatott. Ekkor visszanéztem a lányra. A szemében szinte ragyogott a csodálat, és a.....sajnálat? Közelebb jött, de nem morogtam rá, mert éreztem rajta, hogy nem akar bántani. Ami ezután jött azon csak még jobban meglepődtem, mert azon a nyelven beszélt amit én alapból tudtam.
-Szia. Ugye jól vagy? A nevem Helen.-A hangja egy kicsit félénk volt, de amúgy lágy. Szőke haja volt, és barna szeme. Felnyüszítettem, jelezve, hogy borzasztóan fáj az orrom. Ekkor kinyitotta az egyik kosarat, és valami kenőcsöt rakott le, aminek a szagán (amit nagyon gyengén éreztem) felismertem a gyógynövények szokásos csípős szagát. Ezután a késre emelte a tekintetét, és a gyógynövényes dobozzal, lassan felém indult. Mikor csak 5 lépésre volt tőlem, Jázmin újra morogni kezdett, mire megszeppent. Újra ránéztem Jázminra, és felnyüszítettem, jelezve, hogy hagyja csak. Mikor elhallgatott, visszafordultam a lányhoz, aki pedig egy fél perc múlva újra elindult. Mikor már előttem volt, újra megszólalt.
-Most kiveszem a kést. Lehet, hogy nagyon fog fájni.- Nem érdekelt, hogy fájni fog, csak azt akartam, hogy húzza már ki. Felé toltam a fejemet amennyire csak tudtam. Ekkor odanyúlt a késhez, és hirtelen kirántotta. Természetesen rögtön elhúztam a fejem, és felnyüszítettem fájdalmamban. A lány látva, hogy ez nagyon fájt, eldobta a kést, és rögtön felkapta a kenőcsös dobozt. Éreztem, hogy rákeni a gyógykenőcsöt az orromra. Nem telt el sok idő csak öt perc, és már nem is fájt annyira a sebem. Kitört belőlem egy megkönnyebbült sóhaj, aminek hatására a lány elmosolyodott. Hálásan ránéztem, és elmosolyodtam, amennyire csak tudtam. Éppen indult volna vissza a kosarakhoz, amikor megbotlott egy karban, ami szerencsémre kiengedett. Első dolgon volt, hogy kiugortam, és próbáltam levenni a szájkosarat. Amint ez sikerült a lány felé néztem. Ott volt a földön, és a félelemtől le volt dermedve. Lassan elkezdtem közeledni felé, ő pedig folyamatosan hátrált. Viszont nem volt hova mennie, mert nekiütközött a hátával a falnak. Mikor ott voltam előtte egy lépésnyire, megálltam és lefeküdtem előtte, miközben nyugtatóan a szemébe néztem. Kinyújtotta a kezét az orrom elé én meg valamiért nekinyomtam az orrom. Lágyan elkezdtem dorombolni, mire elmosolyodott. Ezután odamentem az oldalához, kicsit megböktem, mire előrébb ment, én meg mögé feküdtem, a fejemet pedig az ölébe fektettem. Így aludtam el, szinte mit sem sejtve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése