3.Fejezet: A múltamról 3.rész

2 hónap múlva már egy átlag éj fúriával volt egy magas. Nagyon elképedtem, hiszen úgy tudtam, hogy a sárkányok csak 2 év múlva válnak "felnőtté". De azért örültem, nem is kicsit! Hiszen elkezdhettem a kiképzését. Először a földön tanítottam meg néhány dologra, mint például arra, hogy hogyan lopakodjon tökéletesen, nesztelenül, vagy, hogyan kerülje ki a különböző fajta csapdákat, és lövedékeket. Aztán arra tanítottam meg, hogy, hogyan kontrolálja a lövedékének a "stílusát", és az erejét. Ezután a pontos célzásra jött, ami igazán kockázatos lett volna, ha nem tanulja meg kontrolálni a lövedék erejét. Hogy miért volt kockázatos? Azért, mert én voltam a célpont. Épp ezért vártam meg azt, hogy tökéletesen tudja kontrolálni. Néha-néha hagytam, hogy eltaláljon, de azért nem hagytam magamat teljesen. Mikor láttam (és éreztem is), hogy már igazán jól céloz, belekezdtem néhány bonyolult légi gyakorlatba, de nem kellett 2 perc sem, és megint sorozatban eltalált. Mikor leszálltam, lerogytam a földre, és láttam, hogy nagyon aggódik. Lágyan felé doromboltam, és jeleztem neki, hogy csak egy kis pihenésre van szükségem. Odafeküdt mellém, és elaludtunk, hiszen ő is elfáradhatott.

                                                                   ***

Mikor felkeltem, nem kis meglepetés fogadott. Két kupacba volt összeszedve vagy 100-100 hal. Meglepődve ránéztem Jázminra (Időközben már nevet is kapott.), és mikor megláttam elmosolyodtam. Már az este megint nőtt, és nagyobb volt nálam. Felálltam és hozzányomtam az orromat az övéhez, miközben mindketten becsuktuk egy pillanatra a szemünket. Miután végeztünk a reggelinkkel, lefeküdtünk, és megvártuk amíg megemésztjük, miközben a tegnapról beszéltünk. Én elmondtam, hogy min kell még csiszolnia, és ő is elmondta az észrevételeit; amin nem kicsit elképedtem, hiszen máris több dolgot tudott nálam! Miután megemésztettük a halakat, jázmin nagyon fellelkesült, hiszen most jött neki a repülésben a bonyolult formációk gyakorlása. Természetes, hogy mivel nagyon izgatott volt nem egyeztem bele, hogy elkezdjük. Erre morogni kezdett rám. Nem féltem tőle hiszen tudtam, hogy sosem ölne meg. Visszaváltoztam emberi formámba, leültem törökülésbe, és mélyen a szemébe néztem. Konokul álltam a tekintetét, nem engedhettem meg neki, hiszen ha túlságosan izgatott, hibát követhet el, és nem egy akár az életébe is kerülhet. Ekkor elkezdett közeledni felém. Nagyon mély hangon morgott. Olyan mély hangon, hogy még a föld is beleremegett. Már csak 2 méter választott minket el egymástól. Láttam a szemében a dühöt. Már csak 1 méter. Csak most vettem észre, hogy az emberi alakomban mikor ülök, jó 3-szór, 4-szer magasabb nálam. De nem ijedtem meg. Mikor már a fejem alig 10 centire volt a szájától, megállt, és még jobban vicsorgott. Ilyenkor az ember azonnal megijedne, és próbálna elfutni, hiszen attól félne, hogy leharapja a fejét. De én nem ijedtem meg. Ha le is harapja a fejemet, nem bánom, mert nem akarom, hogy bármi baja legyen. Tudtam, hogy nem fog bántani, hiszen úgy ismerjük egymást, mint saját magunkat. Ekkor kitárta a száját, melybe simán egészben is belefértem volna, és a szó szoros értelmében, a lehető leghangosabban, leüvöltötte a fejemet. Miután végzett dühösen a szemembe nézett. Ha a tekintetünkkel ölhettünk volna, akkor már rég ezer meg ezer halált haltam volna. Miközben az én tekintetemtől még csak legyengülni, sem gyengült volna le. -Nem.-Mondtam egyszerűen, mire lefeküdt elém, és továbbra is haragosan nézett rám. De láttam rajta, hogy egy kicsit beletörődött. Lágyan elmosolyodtam, és hozzányomtam a fejem az orrához. Erre ő (immár teljesen nyugodtan) megnyalta az arcomat. Elmosolyodtam, és elkezdtem simogatni. Ő lágyan dorombolt hozzá, és megint megnyalta az arcomat, mire halkan nevetni kezdtem. Tudtam, hogy nem fog bántani, és lám igazam is lett. Ráadásul, ahogy éreztem, még a türelme is erősödött. Átváltoztam, és végül belementem, és elkezdtünk gyakorolni. Nagyon ügyesen csinálta. Szinte egyszer sem hibázott. Ezután, úgy mint régen anyámmal, elindultunk világot látni. Itt éreztem, hogy csak most kezdődik a kaland.