22.Fejezet:Újra akcióban.

Arra ébredtem, hogy Tate kelteget.

-Mi az Tate?!-Kérdeztem mérgesen, de halkan.

-Au eltűnt.-Válaszolt helyette Nyesi ugyan olyan halkan.

-Lehet hogy csak hazament.

-Nem hinném. Tegnap este még Karom mellett aludt el.

-Értem, rendben. Akkor induljunk. Keressük meg.

-Várj. Még keltsük fel Star-t. Lehet, hogy szükségünk lesz az ő segítségére is.-Ajánlotta Nyesi.

-Bízzátok csak rám.-Indult meg Tate, a Csonti hasán alvó Star felé.

-Star, ébredj!-Kezdte el bökdösni, de Star csak mormogott, majd megfordult.-Star, ébredj!-Bökte meg erősebben.

-Mi van már?!-Pattant fel dühösen, hangosan morogva.

-Ne ordíts!-Csitítottuk, mire abbahagyta a morgást.-Nos?! Mi volt olyan fontos, hogy felébresszetek?!-Panaszkodott tovább.

-Au eltűnt. Megint.-Válaszoltam Tate helyett.

-Akkor azt hiszem, tudom, hogy mit terveztek. Ne keltsük fel a többieket?

-Ne. Négyen simán megtaláljuk. Menjünk!-Indult ki a barlangból Nyesi. Kicsit félve néztem vissza azért Jázminra, meg a kicsikre. Bele se mertem gondolni, mit fog csinálni velem Jázmin, ha megtalál. Főképp amilyen felelőtlenül otthagyom öt a picikkel.

-John, gyere már! Ne aggódj, semmi bajuk nem lesz.-Unszolt Star.

-Oké. Menjünk.-Indultam a többiek után. Elősször Au házához mentünk el, ahol elég erős volt a szaga.

-Nemrég járhatott itt.-Mondta Nyesi.

-Mondtam. Lehet, hogy csak hazajött pár dologért....-Kezdtem bele, de Valaki közbevágott.

-Nem, nem hiszem.-Szólalt meg valaki. A hang irányába néztünk, és megláttuk Roart.

-Honnan tudod?-Kérdezte Tate.

-Láttam, ahogy arra megy.-Bökött az orrával a tenger felé.

-"sóhaj"Maradjatok itt. Megyek, megkeresem.-Mondtam, majd választ sem várva megindultam. Öt percet ha repültem, és egy sziklán nekem háttal megláttam Au-t. Leszálltam mögötte, mire megrezzent.

-Hát te itt? Mit csinálsz?

- Öhm....-Nézett lassan hátra - Szia John, mizu?-Vigyorgott ijedten. Valamit rejteget a farka alatt.

- Mit csinálsz?-Húztam össze a szemem, és megpróbáltam mögé nézni, de folyton forgolódott. Most már biztos, hogy rejteget valamit.

- Hát.. izééé... én csak.... -Szabadkozott, miközben továbbra is forgolódott.

- Auróra!-Csattantam fel, és mérgesen néztem a szeme közé.

- Jó oké, tessék, itt van!-Dobott elém mérgében egy papírt. Már első nézésre láttam rajta, hogy egy térkép. A végén pedig egy nagy, és szépen látható X volt.

- Kincses térkép?-Emeltem meg a szemöldököm, majd visszaváltozva emberré, a kezembe vettem.

- Olyasmi.....

- Mire kell ez neked? És hol hagytad a többieket? Kincs keresésre nem csapattal szokás indulni?-Néztem rá sokat sejtően, és kissé morcosan.

- Figyelj, ez most nem egy sima kincs keresés. Ez az én ügyem.

- Aham.... akkor remélem tudod, hogy kelet -Mutattam egy irányba - arra van. Nem amarra. - néztem az ellenkező irányba, amerre épp indulni készült.

- Tudom merre van kelet! -Védekezett.-Csak azt nem tudom a térképen hol vannak az égtájak.

- Nah jó, segítek neked, oké?

- De...!

- Hívom a többieket és mehetünk is!

- Mi??? Ne, nem hívhatod a többieket!-Ijedt meg.

- Miért nem?-Néztem vissza éjfúria szemekkel.

- Azért mert ők nem tudhatnak róla....... Karom nagyon megharagudna rám.......... - nézett rám könyörgőn. Látszott rajta, hogy tényleg félt.

- Oké... akkor csak párat hozok. Maradj itt és jövünk!-Mondtam, majd éjfúriaként a számba kapva a térképet, megindultam a többiek felé. Továbbra is ott álltak Au házánál, majd mikor leszálltam, rögtön megszólalt Star.

-Mi az a papírdarab? És hol van Auróra?!-Kérdezte értetlenkedve.

-Ez egy térkép.-Raktam a földre a térképet.-Egykincsestérkép.

-Egy kincses térkép?-Csillant fel rögtön Star és Roar szeme. Nyesi és Tate sokat sejtően egymásra néztek, majd végül, mivel nem volt semmi dolguk, bólintottak.

-Rendben, akkor induljunk vissza Aurórához.-Vettem a számba újra a térképet, majd elindultunk. Hamarosan megjelentünk ugyan azon a sziklán, ahol Au volt.

-Nah, megjött a bagázs?-Mérgelődött.

-Meg bizony!-Kacsintott rá lelkesen Star.

-Miért vagy ilyen ellenséges?-Kérdezte Nyesi azt, amit én sejtettem.

-Áh mindegy…-Enyhült meg.-Bocsi. Nah, menjünk.-Mondta, mire kinövesztettem a szárnyaim, majd megnéztem a térképet, majd kelet felé mutatva felrepültünk.

-Nah?-Nézett rám rögtön Au, majd orrával a térképre bökött.

-Mi na?-Néztem rá értetlenül.

-Mikor érünk oda?-Kérdezte sürgetőn.

-Még csak most indultunk.-Mordult fel Tate.

-Nekem máris fáj a szárnyam.-Kezdett el nyafogni Nyesi is. Remélem ez nem fog így menni.

-Srácok…-Kezdte volna Star, de Au belevágott a szavába.

-De komolyan, mennyit kell még mennünk?-Tette fel újra a kérdést.

-Még elég sokat Au!-Válaszoltam fáradtan. Még mindig nem voltam teljesen magamnál.

-Srácok!-Mondta kicsit hangosabban Star.

-Mi az?-Néztünk rá mindannyian.

-Pisilnem kéne.-Mondta kérlelőn, közben vigyorogva.

-Miért nem mentél el otthon?-Néztünk rá mérgesen.

-Mert nem tudtam, hogy ilyen hosszú útra megyünk!-Nyavalygott.

-Jól van, jól van, szálljunk ott le!-Mutatott egy apró szigetre Tate. Miközben mindenki elkezdte rendbe kapni magát, én odamentem Aurórához

-Figyelj Au.-Kezdtem el halkan.-Mihez vezet ez a térkép?-Tettem fel rosszat sejtve a kérdést, amely ott motoszkált a fejemben.

-Hát, öhm, miért kérded?-Kérdezte zavartan.

-Ezért.-Mutattam oda neki a térkép hátulján levő„A kék halál átka” feliratot.

-Hátöhm…

-Auróra!-Emeltem fel fenyegetően a mutatóujjamat.

-Útközben el fogom mesélni, ígérem!-Ígérte meg végül.

-Jól van.-Mondtam, majd elkezdtem én is rendbe szedni magam.

-Jázmin-

- Hol van mindenki?-Hallottam Karom hangját, mire kicsit kinyitottam a szemem.

- Mi történt?-Hallottam meg Csonti mogorva hangját aztán.

- Eltűntek a többiek.-Hallottam ásítani Szikrát, majd kis idő múlva megint felordított.-A többiek eltűntek??

- Se Au, se Star....-Kezdte Karom.

- Se Nyesi, se Tate.... -Folytatta Csonti.

- Pontosan. - helyeselt Karom, mire felemeltem a fejem.

- Hé, és John hol van?-Néztem én is körbe, és félve vettem észre, hogy ő sincs itt. Ránéztem a kicsikre, akik továbbra is összebújva aludtak.Majd megláttam, hogy Szikra odamegy Villámhoz, és óvatosan felébreszti.

- Mi az?-Nézett rá álmosan.

- Anyukád hol van? És a tesód??-Kérdezte meglepetten, amikor észrevette, hogy Roar sincs meg.

- Ja, hogy ők? Hát Anya már jó korán elment, pár percre rá Roar azt mondta elmegy mert éhes, aztán Johnék észrevették, hogy eltűntek és utánuk mentek.

- És neked nem is volt furcsa??-Ütötte Karom vállba.

- Áú! Miért lett volna az? Anya mindig elmászkál!-Mérgelődött.

- Aztán bajba sodri magát!-Motyogta Nátán.

- Ne fokozd a hangulatot!-Szólta le Csonti.

- Na jól van sárkányok, nyugodjunk meg!-Mondta Szikra, mire felálltam a kicsiktől.

- Jól mondja a Tájfumeráng! Menjünk utánuk!-Vetettem fel az ötletet.

- Mi? Én nem ezt mondtam!-Hőkölt hátra.

- Hát pedig... -Nézett rá Karom határozottan.

- Na jól van! Nem mintha nem lenne elég izgalom az életünkben!-Morgolódott tovább Csonti és a kijárat felé vettük az irányt.

- Ejj, Au mennyit szökik... -Mondta Szikra viccelődve, mire felnevettünk. Kivéve Karom. Biztos nagyon aggódik Au-ért.

-Jajj! Jut eszembe!-Mondtam, majd odaszaladtam Villámhoz.-Villám, légy szíves vigyáznál Annával együtt a kicsikre?-Kérdeztem, mire rögtön felpattant, és felcsillant a szeme.

-Igen! Vigyázunk rájuk!-Ígérte meg, mire kicsit megnyugodtam. Hogy lehet John ilyen felelőtlen?!

-John!!!-Ordítottam mérgesen, félhangosan, miközben kirohantam a barlangból, és felrepültem, a többiek meg pár perc múlva sikeresen beértek, mert hirtelen érte őket a kirohanásom.

-John-

Már repültünk egy ideje, miközben Star folyamatosan, megállás nélkül nyafogott.

- Meddig megyünk méééég??-Nyavalygott már vagy ötödjére az utóbbi tíz percben.

- Érezd a hosszú utat...-Hallottam Nyesi sóhajtását.

- Érezzük.-Szóltam oda neki, miközben próbáltam a helyes irányba forgatni a térképet, mert Au majdnem kiütötte a kezemből.

- Csak azt ne mondd, hogy eltévedtünk.-Szólt aztán vissza.

- Nem, tudom én, hogy merre megyünk!-Feleltem idegesen.

- Azért ne harapd már le a fejem!-Mérgelődött ő is.

- Nyugi Béby!-Hallottam Tate hangját.-Te csak érezd jól magad! Majd úgyis megoldjuk.-Fejezte be mondandóját, majd berepült mellém.

-De ugye tényleg nem tévedtünk el?-Súgta oda nekem.

-Nem, nem tévedtünk el, csak valaki...-Vetettem szúrós pillantást Au felé.-...miatt majdnem kiesett a kezemből a térkép.

-Értem, és mikor fo...-Kezdte volna, de belevágtam a szavába.

-Nem, nem tudom, hogy mikor fogunk odaérni.-Mérgelődtem.

-Oké, oké. Mi bajod?

-Nincsen semmi bajom!-Mondtam, mire olyan "hiába hazudsz"szemekkel nézett rám.-Jó rendben. Csak kicsit feszült vagyok. Egyrészt azért, mert még mindig fáradt vagyok, másrészt pedig féltem a kicsiket. Tudom, hogy ott van velük Jázmin, de bármi történhet velük.

-Tudom mit érzel. Én is ugyan ezt éreztem Villámnál. De ne aggódj. Tényleg nem fog bajuk esni.-Szólalt meg nyugtatóan Au, mire rámosolyogtam. Lehet, hogy tényleg igazuk van, és feleslegesen aggódom.

-Nah? Mikor leszünk ott?-Kérdezte, mire sóhajtottam, majd ránéztem a térképre.

-Ha szerencsénk van körül-belül hat-hét óra múlva.-Mondtam, mire mindenki feljajdult.

-És mi van, ha nincs szerencsénk?-Kérdezte egyszer csak Nyesi, mire értetlenül néztem rá.

-Már miért ne lenne? Jól haladunk!-Mondtam, mire hirtelen ijedt fejet vágott, és orrával előre mutatott. Én is előre néztem.

-Ó, anyám.-Ijedtem meg én is, de nem volt időnk reagálni. Egyenesen belerepültünk egy viharba. Hirtelen nem tudtunk mit tenni, hol eltávolodtunk egymás közeléből, hol egymásnak ütköztünk, a nagy szél miatt. Aztán hirtelen Nyesi mindannyiunkat körbezárt a szárnyával, a következő pillanatban pedig becsapódtunk valahova. Aztán kitárultak Nyesi szárnyai, mi meg óvatosan, hogy ne sértsük fel a szárnyát, kimásztunk. Egy grandiózus barlangban voltunk.

-Ez miféle hely lehet?-Tette fel a kérdést Star, amely mindannyiunk fejében benne volt.

-Nem tudom. A térkép szerint itt nem kéne lenni egy szigetnek sem, csak három kiló méterre.

-Akkor lehet, hogy direkt nem rajzolták rá.

-Nos, ameddig el nem múlik a vihar, addig felfedezhetnénk.-Ajánlottam.

-Nem rossz ötlet!-Mondta Star,izgalomtól felcsillanó szemekkel.

-Akkor menjünk!-Hajtogattam össze a térképet, és raktam el. Elindultunk a belseje felé, majd kis idő múlva hirtelen minden elsötétült.